Mivel ilyenkor még orvos sincs, nincs aki segítene rajtunk. Eljutottunk oda, hogy nem csak hasmenésed és lázad volt, hanem hánytál is. Szombaton éjjel mindenféle erőlködés nélkül megettél egy üveg "régi" tápit. Nagyon örültünk neki, mert legalább volt valami a pocakban. Aztán reggel megettél megint egy üveg régi tápit. Már nagyon-nagyon örültünk. És mivel mondta az orvos, hogy ne gubózzunk be otthon, vasárnap elmentünk a baba-expo-ra, körülnézni. Ez ugyan nem szabad ég alatti rendezvény, de zártnak sem nevezném, mert csak a fejünk fölött, de azért volt egy sátor. Ez azért lényeges, mert még most sem tudjuk, hogy a fülledt levegő, vagy a tömeg miatt, de kb. fél óra tekergés után sugárban hánytad le a körülötted lévőket. Utána pedig úgy vigyorogtál aranyom, mintha mi sem történt volna! Eddig tartott a nagy örömünk.
Itthon aztán már végképp nem tudtuk mit adjunk neked enni, míg Apa hozott egy üveg alma-sertésmáj bébiételt. Mondtam, hogy szerintem ezt nem kéne, meg, hogy eddig a folyékonyat sem etted, ezt miért ennéd? De megkóstoltad,és fél üveggel ettél is belőle. Délután pedig főztem krumplit sárgarépával abból is eszegettél. Ekkor megint örültünk. Sőt vacsira megint elfogyott egy üveg tápi! Aztán 2 óra múlva megint kijött belőled... :(((
A kórházban Dr. B. mondta, hogy ne erőltessük az evést, a folyadék bevitel a fontos. Már ott tartottunk, hogy annyi teát ittál, amennyi tápit szoktál enni... Alig vártam, hogy reggel legyen, és mehessünk az orvoshoz, mert nem bírtam volna így ki keddig. Indulás előtt még megettél egy üveg tápit.
Apa később ment dolgozni, hogy eljöhessen velünk a dokihoz.
Doki (ismét mosolyogva): Van-e javulás?
Apa: Gondolja akkor itt lennénk? ... Apa elmondta neki a kórházas kalandot,hogy saját pénzen elmentünk vér-vizelet vizsgálatra
Doki: Én nem tartottam fontosnak.Mondtam az anyukának,hogy vírus fertőzésnél ez a hasmenés normális...
Apa: Én meg fontosnak tartottam,mert nem igaz,hogy egy gyereknek ennyit kell szenvednie,hogy normálisan megvizsgálják.Érezze át a helyzetét!2 hete hasmenése van! (és itt már nem volt túl barátságos a beszélgetés...) Nem tud ráülni a popsijára a sebektől!Ez önnek normális???
Az asszisztens közben felhívta az ÁNTSZ-t az eredményért. Már készen is volt: NEGATÍV!!! A doki írt fel egy másik tápszert. A baj csak az, hogy eddig hipoallergén tápit kaptál, mert van a családban allergiás (én), ez meg nem az. Kiváltottam a receptet, de nem adom neked, mert mi van, ha tejérzékeny vagy???
Apa elment dolgozni, mi pedig elmentünk a másik dokihoz, aki bácsi (úgy 55 éves lehet), és üvölt róla, hogy orvos... Kedves volt, bár úgy féltél tőle, hogy majdnem leugrottál az asztalról. Még le is pisilted az asztalt, meg engem... Megvizsgált, és elmondta, hogy ne adjam neked az új tápit, hanem jobb lenne a diétás, de ha nem akarsz enni, nem baj, csak igyál sokat. Kaptunk új popsikrémet (ami folyékony...), mert szerinte is gombás a popsid. Kaptunk végre antibiotikumot, meg íztelen elektrolitot (már tudom, hogy ez azért kell, mert a hasmenéssel kiürül a szervezetből a só, és ez azt hivatott pótolni). Ez sem íztelen, hanem tuttifrutti ízű. Az előző banán ízű volt és nem ittad meg, mert anno, mikor először teát adtam neked, a védőnő azt tanácsolta, ha elfogadod cukor nélkül, akkor adjam úgy. Elfogadtad és azóta semmit nem vagy hajlandó meginni, ami kicsit is édes. Ez nem túl szerencsés, mert cukorra is szüksége van a szervezetnek. Nem mellékesen az összes csecsemő- és gyermekgyógyszer édes, hogy a gyerekek elfogadják...
Szóval hazaértünk a dokitól és pont evés idő volt. Gondolom feltűnt, hogy nem írtam hányásról, hasmenésről reggel óta. Mert nem volt!!! Benned maradt a reggeli. Sőt, ebédre újra diétás tápit kaptál. Némi vonakodás után, de lenyelted az összeset!!! Aztán főztem megint krumplit, de annak nem volt ekkora sikere. Sebaj, -gondoltam- nem kell egyből mindent. A tegnapi nap folyamán kevesebbet, mint szoktál, de ettél rendszeresen, és bent is maradt minden. A hasmenés még nem szűnt meg, de a napi 8-10 helyett tegnap csak 2x volt. A popsid nagyon szépen gyógyulgat. Ülni már tudsz, a kedved is sokkal jobb. Mászol egész nap, pakolsz, beszélgetsz. Kicsit köhögsz, náthás vagy még, éjjel is szívtuk az orrodból. Akkor kaptál kevés fájdalomcsillapítót is, mert annyira sírtál éjjel, hogy nem tudtalak megvigasztalni. Pisis, kakis, éhes, szomjas nem voltál, biztos fájt valamid. Engedtem, hogy itt aludj közöttünk... Már csak egy kis szín hiányzik a pofidról.
Remélem a kanalat is megszereted ismét, mert most még hányást imitálsz, ha közelítek feléd. Próbálok mindig egy kanállal adni valami kaját, eddig sajnos sikertelenül, és a félelmem az, hogy már nem fogsz enni pépes ételt többé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése