Úgy tűnik, hétvégi blogoló lettem. Ez történt a múlt héten:
Addig nyálaztad, szopogattad a telefonomat (természetesen titokban), amíg el nem romlott. A menüje össze-vissza járt, hívást nem tudtam kezdeményezni... Reggel Apa megnézte, hogy mi baja lehet. Szétnyitotta, és FOLYT benne a nyál. Ő meg azt hitte kimostam :).
Szerdán meglátogatott minket 2 munkatársam (Hajni és Móni-ők egyébként testvérek) és ámultak-bámultak azon, hogy: 1. milyen nagyot nőttél az elmúlt 1 hónapban, 2. felállsz minden lehetséges (és lehetetlen) kapaszkodónál, 3. fél kézzel kapaszkodva végiggyalogolsz a szobán.
Pénteken átjött Tünde és Zorka csevegni és játszani. Míg én Zorkával voltam el, Tünde nekitámasztotta téged a kanapénak és leült veled szembe. Azt mondta neked, hogy "gyere" és te meg odatipegtél hozzá. 2007.október 5-én megtetted az ELSŐ(meg 2. és 3.)ÖNÁLLÓ LÉPÉSEDET! Amit azóta egyre többször gyakorolsz. Sajnos, még nem sikerült a nagy pillanatban lefényképezni téged. Aztán tudomásul vettük, hogy a csemetéinket is utolérte az irigység.
Történt ugyanis, hogy Zorka belerakott a kompba egy "keljfeljancsit", és hátulról tologatni szerette volna. Csakhogy te meg elöröl kapaszkodtál belé és úgy akartad volna tolni. Ezután olyan veszekedés tört ki baba-nyelven, hogy a nevetéstől alig bírtam megszólalni. Mikor Apának elmeséltem a szitut, egyből azt kérdezte, hogy felvetted??? És nem :(
Aztán persze, ha a Zorkának kellett valami, azzal akartál te is játszani, és fordítva. Mi meg jókat derültünk rajtatok :) Aztán 2-3 darab csokis pereccel úgy összekentetek mindent, hogy azt nem volt akkora öröm látni, de a gyerek ezzel jár, mosógép meg van.
Még pénteken eljött egyik bankos ismerősünk, akivel a kölcsönfelvételről beszélgettünk. Az előző banki tanácsadóval szemben, ő nem szomorított el teljesen, sőt! Úgy néz ki, hogy ennél a banknál fogjuk felvenni a lakáshitelt, remélhetőleg minél előbb. Én szeretném, ha tavasz elején, már a nevünkön lenne. Apa szerint ez lehetetlen, talán csak nyáron :(
Végül is pár hónapot már csak kibírunk valahogy (ha már eddig bírtuk...)
Sajnos megint gondjaink vannak az evéssel, pontosabban csak a kanalassal. Nem akarod megenni a szilárd az ételt, de ha fel van hígítva és ugyanaz a cumisüvegből jön, akkor oké. Tegnap képes voltál szinte egész nap nem enni, csak nehogy kanállal kelljen. Pedig jó párszor megkínáltalak és mindig 5-6 kanál után ordítva forgattad el a fejed. Nincs ötletem, hogy mit tegyek.
Ma pedig áttértünk egy teljesen más evési idő-mennyiségre. Mert lehet eddig az volt probléma, hogy reggelire (8kor) nagyon sok tápit kaptál (300ml), ezért kimaradt a tízórai. Ebéd 14-kor főzelék nyögve nyelősen, uzsi 18-kor ebéd maradék vagy joghurt vagy tejpép, és vacsi 20-21-kor rengeteg tápi (kb.400ml). És még éjjel is 2-3 óránként ébredés, abból egyszer tápi 300ml, a többi tea. Ma megpróbálom, hogy kevesebb lesz a reggeli, így lesz tízórai, és minden étkezés egy kicsit csúszik időben. Többször kapsz kevesebbet, hátha éjjel aludni fogsz végre.
A másik gond az evéssel kapcsolatban, hogy a darabos ételektől öklendezel. Szombaton vissza is jött egy kicsi. Szinte folyósra kell turmixolnom, különben fuldokolsz... Ha valaki hasonló cipőben jár(t) a kajákkal kapcsolatban, szívesen olvasom a tapasztalatokat és tanácsokat! Kipróbálnék mindent a nyugodt éjszakáért :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése