Nem szeretném elkiabálni, de úgy tűnik helyreállt az evés központod. Pár napig nem traktáltalak az evéssel, akkor adtam csak, mikor már nagyon nyűgös voltál, szerintem a pocid miatt.
Aztán csütörtökön tízóraira megkínáltalak túrókrémmel, amit meg is ettél. Ebédre kaptál zöldbab főzeléket, amit Anyu főzött, abból meg 2 tányérral is elfogyott, nem is akár hogy! Ahogy mi, nagyok esszük. Nem kellett turmixolni, se összetörni, jöhetett, ahogy volt. Biztos nagyon éhes voltál már...
Péntekre meg teljesen visszaállt a régi rend, napi 5x-i evéssel. Éjjel még mindig felébredsz, de eddig nem voltál hajlandó akkor sem enni, ezért nem is adtam. Tegnap éjjel viszont hiába ittál meg egy egész üveg teát, tovább sírtál. Gyorsan csináltam egy fél adag tejet, amit meg is ittál és már aludtál is tovább. Remélem visszaállunk az éjjel egyszeri (vagy 0!) kelésre. Most már csak az elalvás idejét kellene kicsit korábbra tenni a mostani 11 óra helyett...
Ma voltunk délelőtt a Tescoban szigorúan nagybevásárolni, mégis csurrant-cseppent Neked ajándék, egy távirányítós kisautó formájában. Apa azt mondta, ez lesz a szülinapi meglepetés. A baj csak az, hogy a szekrény egyik polcán már glédában állnak a Mikulás-, karácsonyi-, szülinapi-ajándékok, csak győzzük azokat kiosztani. Hát, nem ingerszegény környezetben nősz fel, az biztos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése