44.

Mint ismeretes, kedden bébicsősz voltam a szomszédban. Én már napokkal előtte felkészültem mindenre, bár elég jól ismerjük egymást Zorkával. Délután fél 2-től fél 5-ig tartott a vigyázás. Ebből a Zorka fél 2-től 4-ig aludt... Nagyon nem sikerült megtapasztalnom, hogy mégis hogy bírnék két gyerekkel. Pedig bennem is egyből az vetődött fel, hogy ilyen lesz, ha lesz kis tesó. Hát ilyen biztos nem lesz akkor :D

oOo

Este jött hozzánk a házi Mikulásunk. Nagyon izgultam, hogy miként fogadjátok. Attól féltem, hogy nagy sírásnak leszünk szemtanúi, és nem ez a cél.
Kopogott a Mikulás, titeket pedig kiküldtük, hogy nézzék meg ki az. Elsőnek Szonja (26 hónapos) szaladt az ajtóba, majd mikor meglátta a hatalmas piros ruhást, kicsit megtorpant. Addigra Zorka(19 hónapos) is ott volt, de Őt egyáltalán nem hatotta meg a látvány. Rólad meg ne is beszéljünk! Álltál az ajtóban és hangosan kacagtál!
Lehuppant a Mikulás a székbe és magához rendelte a legidősebbet. Annyira megszeppent szegény, hogy attól féltem, abba is kell hagynunk az egészet. De Anyukája a segítségére sietett, és kezdett feloldódni a kislány. Igaz a verset nem mondta el, de én hallottam tőle, úgyhogy jelentem, tudja! Végül még egy mosolyt is elengedett.
Zorkát csak az ajándék érdekelte. Őt aztán meg sem hatotta a vadidegen melák Mikulás, nem volt berezelve egyáltalán (pedig ha Apa itthon van, inkább be se jön a szobába. Talán mert nem ismeri, tart tőle.) Teljesen természetesen viselkedett. Nagyon aranyos volt Ő is.
Te pedig csak ültél ott előtte, húzkodtad a piros köpenyt, és ha tudtál volna beszélni, biztos megkérdezted volna: Apa, minek ez a felhajtás??? Annyira egyértelmű volt Neked, hogy az apja a Mikulás, hogy azóta is arról beszélgetünk, hogy ha már most sem lehet "becsapni" Téged, mi lesz később???

oOo

Ma is bébiszitter voltam. Megvártam míg elalszol, és átköltöztünk a szomszédba. Sajnos nem aludtál eleget, mert egy óra múlva már fent is volt. Tudtam, hogy ennek később, konkrétan 6-7körül fogjuk kárát látni, ezért megpróbáltalak visszaaltatni, de nem hagytad magad. Mikor normál esetben ébredni szoktál, addigra lettél álmos. Muszáj volt elaltatni téged, mert nagyon nyűgös voltál, Zorka meg még aludt. Mire elaludtál, addigra Zorka felkelt... Meglátott engem és első szava: Szabiii??? Pedig az Anyukája meg az Apukája kedden felváltva érdeklődtek, hogy nem hiányoznak-e neki??? Hát, nem... :D
Még hagytuk Téged egy kicsit aludni, aztán felébresztettelek, mert nem akartam, hogy éjjel 11-kor még járd a köröket a szobában.
Végre aktívan felügyeltem a gyerekeket. Egy teljes órát. Nagyon büszke vagyok!