2007. december 18., kedd

49.

A múlt hétnek 4 napján "dögrováson" voltam. Annyira rosszul éreztem magam, hogy felkelni alig volt erőm. Ez pedig egy 10 hónapos mellett, egyszerűen lehetetlen. Mondogattam neked, hogy Anya nagyon rosszul érzi magát, fáj a feje stb... Persze állandóan a gyomromon ugráltál, és sikongattál olyan hangon, mintha operaénekesnek készülnél.
Csütörtökön végre sikerült az orvoshoz is eljutnom Anyu segítségével (vagyis Ő vigyázott addig Rád), de ott meg annyit kellett várnom, hogy jobbnak láttam, ha hamar meggyógyulok. Mire bejutottam a dokihoz, mintha hányingerem sose lett volna, a fejem nem sajgott, semmi bajom nem volt. Azt orvostól közben megkaptam, hogy tudom-e, hogy a legjobb úton járok afelé, hogy elhízzak (nem, én nem szoktam tükörbe nézni...), meg hogy nem baj, hogy ha pár napig diétázok, mert úgyis rám fér...
Te pedig egy Tündér vagy! Hogy miért? Biztos megértettél abból valamit, hogy beteg vagyok/voltam, mivel éjszakánként általában még kétszer kelünk, a négy nap alatt pedig csak egyszer, hogy tudjak éjjel pihenni. Aranyos, nem?
Aztán pénteken, mikor gyógyultnak nyilvánítottam magam, ismét kétszer voltál fent éjjel. Meg azóta is... (Sajnos azóta meg Anyu viszi tovább a betegséget, ugyanazokkal a tünetekkel, mint én :( )

Megtanultál kimászni a kiságyból :) Picur korodban kivettünk két rácsot a többi közül, mert az éjjeli etetéskor én nem vettelek ki sose, és a kezem csak így fért be hozzád. Egyik nap reggel még sziesztáztam egy kicsit, mikor hallom a kis talpak csattogását a habtapin. Egyrészt örülök neki, hogy már ezt is tudod, hisz a fejlődésének ez is egy fontos állomása, de még előttem is rejtély, hogy pl.porszívózáskor hová foglak tenni ezután?
Apa szerint el kell pakolnom esténként az útból mindent, nehogy a vak sötétben átessél rajtuk. Mondtam neki, hogy éjjel mihelyt felsírsz, már ott is vagyok az ágyad mellett, így nem lesz időd kimászni, mire Apa mondta, hogy majd egyszer nem sírva fogsz ébredni, kimászol, megütöd magad valamiben és sírni fogsz. Mondtam, hogy ennek kevés az esélye, de megtettem, amit kért.
Azon az éjjelen felsírtál ugyan, én mentem is az ágyadhoz,erre Te már ott voltál a lábamnál...

Nincsenek megjegyzések: