2008. január 3., csütörtök

54.

Elbúcsúztattuk az óévet. Nem tartottunk nagy bulit, sosem szoktunk. Azért eddig minden évben megosztottuk valakivel az ünnep jó hangulatát, de az idei kimaradt... Azaz, hogy mégsem, mert estefelé átmentünk a szomszédba, mert ők karácsonykor nem voltak itthon, és nem hagyhattuk, hogy nem jelentkezünk be hozzájuk.
Ott volt Tünde, Józsi, Zorka, és a vendégek, Meli, Tibi és a kis Ati. Meg mi. Nagyon szuper volt egy kis szobába ennyi lurkóval, de nem zavartatták magukat. Felfedeztétek az egész lakást, pakoltatok és játszottatok egymással. Mi meg mint az egyetemisták, ültünk körben és beszélgettünk. Csak a mi fél szemünk a gyerekeken volt :).

Amikor Atit fürödni vitték a szülei, te meg Zorka rátapadtatok a fürdő ajtó réseire és kukkoltatok! Mondtuk nektek, hogy ezt nem illik, meg, hogy ez fordítva szokott lenni (mármint, hogy a fiúk kukkolják a lányokat), de csak folytattátok. Mikor elhoztuk őket az ajtóból, visított mindkettő.Te mellesleg nem szoktad díjazni a fürdést, de most minden erőddel azon voltál, hogy bejuss a kissráchoz. Ami egy óvatlan pillanatban sikerült is...

Elég késő volt mire hazataláltunk. Gondoltuk,hogy a vacsi után már alszol is, mivel mielőtt szomszédoltunk volna, olyan nagyon álmos voltál...!
Egy gyors vacsit követően még nyűglődtél egy órácskát, majd fél órával a nagy pillanat előtt elaludtál :( Azért szerettem volna, ha ébren maradsz, mert Apával este a sötétben bámultátok a lakótelepen rendezett házi tűzijátékot, aminek sikongatva örültél. Biztos tetszett volna neked az igazi is.)

Éjfél előtt még sikerült pár szót váltani Mankával skype-on, boldog újévet kívántunk egymásnak, majd újra átmentünk a szomszédba koccintani. Mivel már aludtál, így villámlátogatást tettünk, ráadásul mindkét bejárati ajtót kitártam, nehogy mégis felébredj, én meg nem vagyok ott.
Zorka még hősiesen tartotta a frontot. Ivott is a kölyök pezsgőből. Elbúcsúztunk, és hazajöttünk. Apa nagy bánatára lemaradt a tűzijátékról :( , pedig még tavaly (vagyis tavaly előtt... szóval 2006-ban :D) még hatalmas pocakkal is besétáltunk a belvárosba, hogy Apa kedvére tegyünk. Persze megbeszéltem az akkor még pocaklakóval ,hogy ne most indulj el kifelé (az orvosom szerint ugyanis erre megvolt az esély...) Biztos, hogy nem élvezted egyébként a durrogtatást odabent, mert minden egyes fellőtt rakéta robbanására akkorát rúgtál, hogy azt hittem hasfalon keresztül akarsz megszületni :D
Úgy kell nekem!

Amiatt is fontos volt számunkra az újév, hogy 1.-én Apa betöltötte a harmadik x-et! Ez alkalomból tegnap megsütöttem életem első túrótortáját, ami még véletlenül sem hasonlított a szakácskönyvben található fotóra :( , ellenben nagyon finom volt.
Volt, mert elfogyott :D

Tegnap még az az öröm is ért minket, hogy az egyik áruház szórólapján hirdettek 2 Gigás memóriakártyát a fényképezőgépbe, nagyon kedvező áron, 3999 Ft-ért. El is mentünk, mert ez volt az akció első napja. Apa meg is találta a kártyát egy üvegkalitkába zárva. Mondtam neki, hogy keresek egy eladót és kinyittatom vele. Addigra odajött egy srác és ő is nézegette a kalitka tartalmát, mert tele volt műszaki kütyükkel. Apa ott állt a kalitka mellett, én meg vadásztam egy eladóra. Nagy nehezen találtam egyet, aki mondta, hogy hozza a kulcsot. Én követtem őt, mint egy pincsi, mert természetesen a kulcs nem volt meg elsőre. Végül csak meg lett, nyílt a kalitka és odaadta a kártyát nekem. Erre a srác kérdezte, hogy ő is szeretne, nincs több? Az eladó meg sajnálón mondta, hogy nincs, de mivel én kértem előbb, ezért nekem adta :D
Annyira örültem annak a memóriának, hogy mennünk kellett még másik boltba is, és a kocsiban hagytuk az addig vásároltakat, de a kártyát azt vittem magammal (nehogy feltörjék a kocsit érte...) :D !
Az újévi fogadalmam az volt, hogy ha tehetem, akkor minden nap készítek Rólad videót vagy képet (a legjobbakat ide is felteszem), mert annyira rohan az idő, hogy ha már ezeket az értékes pillanatokat már nem tudjuk visszahozni, legalább így maradjanak meg. Talán Te is fogja értékelni az igyekezetet, hogy amit a mi gyerekkorunkban képzelni se mertek a szüleink, az most simán megvalósítható.

Nincsenek megjegyzések: