55.

Ezt a bejegyzést már tegnap délelőtt megakartam írni. Akkor arról szólt volna, hogy sajnos véget ért egy nagyon kellemes karácsony és szilveszter, amikor végre csak hármasban voltunk, mivel a bátyám december 21.-én elment a barátnőjéhez Pestre.
Tegnap délutánra/estére ígérték az érkezésüket. Mikor szerencsésen hazaértek, nagyon fel voltak dobva, és elég beszédesek voltak, ami egyébként nem jellemző rájuk. Kérdezték,hogy teltek az ünnepek, voltunk-e valahol? Meséljünk, mert utána ők is akarnak nekünk. Mivel velünk nem igazán történ túl izgi dolog, ezért belekezdtek ők.

Arról van szó, hogy úgy gondolják, hogy megérett a kapcsolatuk arra, hogy szorosabbra fűzzék, mégpedig összeköltözés formájában. Ekkor egy pillanatra megállt a szívem, hogy mi fog következni (mert féltem, hogy a barátnő akart jönni... Nincs vele semmi bajom, de annyian már végképp nem fértünk volna el ebben a kis lakásban), de az következett, hogy a bátyám már felkereste a mostani munkahelyének a pesti raktárát, hogy dolgozhatna-e ott tovább, és mivel annyira igen volt a válasz, hogy akár azonnal is mehetett volna, így semmi nem tartotta vissza őt a költözéstől. Szóval nem a barátnő jön, hanem a bátyám megy. Ez egyben azt is jelenti, hogy lesz még egy szobánk, vagyis egy teljes lakásunk. Egyenlőre nem kell saját után nézni, ami egyre égetőbbé vált.

Igaz, ez a lakás (még nem) saját tulajdonú, hanem önkormányzati, de akkor is jobb, mint az albérlet. A bérleti szerződést módosítani kell először társbérlőre, hogy én is intézkedhessek, ha valami van a lakással kapcsolatban. Aztán állítólag idén, a második félévben az önkormányzat felajánlja az ilyen lakásokat megvételre, akkor pedig élhetnénk ezzel a lehetőséggel.

Tegnap délután óta csak ez jár a fejemben. Mindig is arra vágytam, hogy legyen egy saját lakásunk, ahol nem kell osztozkodni senkivel. Minden olyan színű és elhelyezésű, amilyet csak mi akarunk. Most itt van, és mégsem tudom valahogy átérezni ezt a boldogságot. Vagy lehet,hogy még mindig nem hiszem el... Nem tudom elképzelni, hogy ezután melyik szobában fogunk aludni, lesz-e külön szobád, vagy mindannyian az egyikben alszunk, a másik pedig a nappali lesz, hol lesznek a bútorok, kell-e vennünk újakat, milyen legyen a SAJÁT konyha bútorom, milyen színűek lesznek a falak, műpadlónk lesz, vagy járólapunk... ezer meg egy kérdés merül fel bennem hirtelen. Talán a bőség zavara...

Természetesen párszor már beszélgettünk Apával, hogy mi lenne, ha... de itt mindig leragadtunk, mert úgy voltunk vele, kár beleélnünk magunkat olyan dologba, aminek 1 a millióhoz az esélye.
Legutóbb tegnap előtt került szóba, hogy milyen jó lenne, ha a bátyám olyan jól érezné magát a barátnőjével, hogy csak csomagolni jönne haza... Még mondta is Apa, hogy csak egy szavába kerülne, és segítene a cuccait elszállítani akárhová is...
Erre mi volt az első kérdése a bátyámnak tegnap: segítenél az asztalomat meg a fotelomat elhozni Pestre... :)???
Hirtelen azt sem tudtam sírjak-e vagy nevessek, de végül egyszerre sikerült a kettő.

Ma délelőtt a lábam lejártam, hogy el tudjak intézni EGY dolgot, a bérleti szerződés módosítását. Elmentünk az ingatlanszolgáltatóhoz (INSZOL), ott három helyre kellett mennem, hogy kiadjanak egy papírt. Ez a város egyik szélén van. Onnan átküldtek a lakáshivatalba, hogy kapjak még papírt. Ez természetesen a város másik felében van. Aztán következett az anyakönyvi hivatal, ahol ki kellett váltanom a 2 születési anyakönyvi kivonatot. Nem is tudtam, hogy darabja 2 ezer Ft-ba kerül... Aztán kell mindegyikünk cégétől munkáltatói igazolás, mert az egy főre jutó jövedelem nem haladhatja meg a mindenkori nyugdíj minimum 200%-át (ez 2007-ben 54260 Ft), mert ellenkező esetben az ember tud venni lakást. De nagyon kevés se legyen, mert csak pl. a lakbér 18 ezer, és ezt fizetni is kell valamiből...
Amúgy azt el is felejtettem leírni, hogy a testvérek nem számítanak egyenesági rokonnak (szülő-gyerek-unoka esetében ez azonnal megoldható), ezért nekünk 5 évig életvitelszerűen is (nem csak papíron) együtt kellett laknunk, aminek kezdetéről írásban értesítenünk kellett az INSZOL-t...
Szóval, ha kitöltöttük a formanyomtatványt, amit adtak, és mellékelünk mindent, lerójuk a 2200Ft-os illetéket, akkor a bátyámmal együtt vissza kell mennünk a lakáshivatalba,és egy időben kell aláírnunk a kérvényt az ügyintéző előtt. Ezután, ha úgy látják jónak, levélben értesítenek arról, hogy az önkormányzat méltónak talált-e engem, mint bérlőtárs, és ha igen, akkor szintén együtt a bátyámmal, felkereshetjük az INSZOL-t, hogy megkössük az új szerződést. És ripsz-ropsz már lesz is egy fél bérlakásom. Ami csak az enyém és a bátyámé, mert annak idején Apát nem vettük be a befogadónyilatkozatba...