Szeretném megköszönni nektek a kedves sorokat. Apával elolvastattam a bejegyzést is, meg a hozzászólásokat is. Először azt hitte viccelek. Aztán felfogta, hogy nem. Azt mondta, hogy nem gondolta volna,hogy megírom ezt a blogban.
Mondtam neki, hogy eddig sem szenvedett a kislányunk semmiben sem hiányt, mert valóban akkor irkáltam, amikor elvoltál egy magadban is, vagy épp aludtál. Én annak csak örülök, hogy nem lógsz egész nap a nyakamban, mikor már unatkozol, úgyis csak Veled foglalkozom (nem is hagynál mást).
Nem tudom Apa miből gondolta, hogy ez nem így van...
Megígértem neki, hogy ahogy eddig sem, úgy ezután sem foglak elhanyagolni, hisz nincs is annál jobb, mikor hagyod, hogy játsszak veled (csak Te nem nagyon igényled...), cserébe Apa megígérte, hogy nem szól bele a blogolásba :)
Ugyan nem minden nap, de heti 1x-2x ígérem, jelentkezni fogok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése