2008. május 17., szombat

109.

Mióta beköszöntött a nyárias tavasz, időhiányban szenvedek. Mivel nagyon szeretsz a játszótéren lenni, ezért ki nem hagynánk egy napot sem játék nélkül. És mivel egy panel-babának nincs más lehetősége a mozgásigényének kielégítésére, így napjában kétszer indulunk útnak.

Reggel, ébredés és kakaó után elmegyünk boltba, meg ahová éppen kell, utána pedig birtokba veszed a játszit. Ez általában el szokott tartani délig, így csak aludni jövünk haza. Míg Te alszol, én megfőzöm az ebédet, elindítom a mosógépet, ki is teregetem és kicsit összerámolom a lakást. Könnyen megteszem, mivel mostanában maratoni alvásokat rendezel. Tegnap pl. fél 1-től fél 5-ig...

Ébredés után ebéd (már ha van hozzá kedved...de sajnos még mindig nem igazán...), és újra megyünk sétálni.
Felfedeztük a tavat és környékét. Vannak kiskacsák, nagyok és egy hattyú. Pár napja mindig elmegyünk megetetni őket. Ha elfogy a nekik szánt zsemle, vagy már nagyon unjátok az egy helyben ülést, akkor arrébb megyünk egy nagy, zöld füves területre, ahol kedvetekre rohangálhattok. Azért a többesszám, mert általában ezeket a sétákat Dorciékkal közösen ejtjük meg :) Nagyon élvezitek, hogy nincs a közelben autó, így nem szólunk rátok percenként, hogy "oda nem szabad"! Nyugodtan vándorolhattok kedvetekre, mert valóban nincs túl sok veszély. Akad egy-két kutya, de azokat megsimogatni irtó jó dolog!

Sajnos nem minden úgy sikerül, ahogy én szeretném. Pl. még mindig nagyon harapós vagy :((( Tegnap délelőtt annyira megharaptad a Dorka lábát, hogy délután is látszott :((( Szegény, nagyon sír olyankor, de pár perc múlva újra nyújtogatja a szádhoz valamelyik testrészét...
A másik, ami nagyon nem tetszik nekem, az az, hogy ami megtetszik, azt egyből elveszed. Délelőtt, mikor nálunk voltak a Dorkáék, megosztoztatok a motoron és a bébitaxin. Megbeszéltük a Nikivel, hogy délután Ő hozza a babkocsit, én meg a bébitaxit. Niki meg volt győződve róla, hogy össze fogtok veszni a két járgányon. Hát, nem...
Az első percben mindenki el volt a saját játékával. Aztán fogtad magad, odamentél a Dorkához, kivetted a kezéből a babakocsit és eltoltad onnan. Szegény Dorka meg csak állt és szerintem azt se tudta, hogy most mi van. Nem sírt, nem nyafogott, hanem tudomásul vette a kifosztást. Természetesen nem hagytam (bár a Niki szerint kellett volna). Visszaadtam a Dorcinak a babakocsit, Neked meg a taxit. De egy perc múlva megint kiraboltad Őt. Újra meg újra. Kb. ötször egymás után. Pedig még testi fölényben sem vagy! Nem vagy erősebb, nem vagy nagyobb, csak fiatalabb...meg ezek szerint a pimaszabb is :( Én nagyon nem szeretem az ilyen agresszív játékot!!! Mert bele sem merek gondolni, hogy ha ilyen vagy azzal, akit ismersz, mit csinálsz olyannal, akit nem??? Erre is volt példa, mert jött egy kislány motorral, aki alól majdnem kiszedted a járgányt...
Próbálom szépen elmagyarázni, hogy nem szabad elvenni a másiktól a játékot, csak akkor, ha nem játszik vele, de egyelőre nem úgy néz ki, mintha érdekelne, amit mondok :( De ha így folytatjuk, nem sokáig lesz a Dorka játszópajtid. Meg más se...

Hogy a betegségről is essen szó:
Továbbra is köhögsz, folyik az orrod. Nagyon rosszul viseled már az orrtörlést, kicsit ki is sebesedett. Reggelente rászárad a nózidra a trutyi és kész kínszenvedés letörölni. Hétfőn újra meglátogatjuk a dokit :(

Nincsenek megjegyzések: