125.

Pénteken sikerült hatalmasat csalódnom az emberekben :( sőt, az illetők fiatalok voltak...

Történt ugyanis, hogy lementünk a ház elé játszani, ahol már várt minket a szomszéd kislány, Zorka és a Mamája. Mi beszélgettünk, Ti pedig krétával rajzoltatok úgy 5 percig, majd nagyon untátok magatokat. Kihoztam a labdát, hátha azzal lefoglaljátok magatokat. Hát nem. Sokkal jobban tetszett, hogy elindultok a nagyvilágba. Amíg a szemünk látóterében voltatok, addig hagytunk menni, majd mi is követtünk titeket. Nálam volt a kis szütyőm, amiben a pelusokat, inni és rágnivalót tartottam. Zorka Mama szólt, hogy ha megyünk utánatok, akkor vigyem magammal, ne hagyjam a lépcsőn. Vissz is szaladtam érte és egy jó nagy kört tettünk a játszi körül. Megérkeztünk a homokozóba, ahol letelepedtünk. Nem hoztunk magunkkal semmilyen játékot, viszont eszembe jutott, hogy volt egy labdánk...Visszamentem érte a házunk elé, ahol hagytuk. Közben a házunk tövében láttam két fiatalt, úgy 15 évesek lehettek, és talán egy pár voltak, akik épp olyan labdával játszottak, mint a miénk. Ekkor már sejtettem, hogy nem fogom ott találni a miénket, ahol hagytuk. Visszafele jövet csatlakozott hozzám Tünde, akinek elmeséltem a sztorit. Mondtam neki, hogy nem igazán van képem elkérni a fiataloktól a labdát, mert nem volt a nevünk ráírva. Zorka Mama viszont bíztatott, hogy igenis kérdezzem meg tőlük, hogy találták-e azt a labdát, legfeljebb azt mondják rá, hogy az övék. De egy próbát megér. Felkaroltalak Titeket, és elindultunk feléjük. Még nem értem oda hozzájuk, de már hallottam, amit beszélnek. Éppen bedobták a labdát az iskola kerítésén. A lány azt mondta a fiúnak, hogy: "hát akkor ez itt marad", mikor odértem. Kérdeztem tőlük, hogy ezt a labdát itt találtátok a játszin? A lány nem tagadta le, és még hozzátette, hogy de most épp beesett a kerítésen. Ha fél perccel később érek oda, akkor szedhettem volna ki magam, de így nagyon készséges volt, és kipiszkálta egy bottal. Egy szó nem sok, de egy "bocs" nem hagyta el a szájukat, és békésen elballagtak onnan. Én meg örültem, mint a majom a farkának, hogy visszaszereztem a labdánkat...pedig mondhattam volna nekik egyet s mást. Hogy ez mégiscsak lopás, mert az, hogy ott volt, még nem jelenti azt, hogy el is kell hozni. Ehelyett csak itthon és magamban (meg ezeken a sorokban) ógok-mógok, hogy milyenek ezek a mai fiatalok...

Nem az ára izgatott, mikor láttam, hogy nincs meg az a labda. Arra gondoltam, hogy ha ez pl. a telefonommal történik, még "meg is értem", mert én nem vigyáztam rá. De ez egy labda volt, amit nyilván kisgyerekek használnak. Így a fiataloknak lehetett volna annyi eszük, hogy azt valaki keresni, hiányolni fogja. Sajnos, nekik nem volt ennyi eszük...pedig 15 évesen (főleg, ha ők valóban egy pár voltak) nem ezt várja tőlük az ember. Visszatérve a homokozóba még azon viccelődtem Tündével és Zorka Mamával, hogy még jó, hogy a pelenkás táskát nem hagytam ott, mert azokat is felpróbálták volna...