172.

Van némi elmaradásom...

Múlt pénteken tanácsadáson jártunk a doki bácsinál, ahol megkaptad az első Prevenar oltásodat. Nagyon jól tűrted a szurit, nem sírtál miatta. Viszont a védőnéni figyelemelterelés gyanánt hozott egy sípoló kacsát, amitől úgy megijedtél, hogy sírva fakadtál... Aztán változás történt abban is, hogy a doki bácsit eddig nagy sírás közepette üdvözölted. Most nem. Sőt a szurit is engedted neki. Aztán mikor végeztünk, még maradtál egy kicsit játszani. Az sem zavart, hogy én már rég kint voltam a váróban. Szerencsére semmi mellékhatása nem jelentkezett azóta sem az oltásnak.

Hétfőn átjött AnyaMama és -Papa megköszönteni Téged a névnapod alkalmából. Kaptál sok finomságot: 2 féle Kinder csokit, Túró Rudit, Danoninot, finom joghurtokat (nem én ettem meg, csak belekóstoltam). Készült sok kép, amiből néhány jó is lett :)

Kedden elmentünk sétálni-vásárolni Niki-Dorci-Domi-Mama stábbal. Majd utána felmentünk hozzájuk egy kicsit játszani. Kb. 20 perce voltunk ott, mikor elestél a Dorci Barbie-s papucsában. Rámnézett a Niki és mondta, hogy beverted a fejed...és biztos nagyon fáj. Elindultam feléd. Ekkor már sírtál. Mire odaértem már nagyon is. Mikor felvettelek, vérzett a fejed. Felém fordítottalak és ömlött a vér az arcodon. Gyorsan kivittelek a konyhába, hogy a Mama adjon valamit, amivel letörölhetném a vért, de annyira folyt, hogy kivittelek a fürdőbe. Egyből vettem elő a telefont, hogy ebből mentő és kórház lesz, de nem voltam képes hívni, így a Mama megtette helyettem. Azt mondták, hogy egy tiszta rongyot tegyek a sebre. Bementem Veled a szobába és lefektettelek az ágyra. Addigra elállt a vérzés és megláttam a sebet... hát nem volt szép :((( Közben hívtam Apát is, hogy mi történt. Szerencsére itthon volt, így Ő is odaért hamar a kiskönyveddel meg a TAJ-kártyáddal. A mentősök előbb kiértek, mint Apa az utca végéről. Próbáltak megnyugtatni, hogy szerencsére nincs nagy gond, bevisznek és 2 öltéssel összevarrják. Végig remegtem. Te már nem sírtál. A fájdalom miatt nem. Csak nem tetszettek a mentősök. És a Barbie-s papucsot emlegetted folyton. Az egyik fél párat ki nem engedted volna a kezedből. Még a kórházban vizsgáló orvosnak sem adtad oda. Nem kellett összevarrni, hanem csak ragasztották a sebet. Nem túl nagy, kb. 1-1,5 cm, viszont 1 cm széles. Nagyon szétnyílt :((( Holnap megyünk levetetni a kötést. Bár ma alvás előtt már saját magad megoldottad, de azért sikerült visszaragasztanom. Azóta is hordod azt a fél pár papucsot szinte egész nap. Mert csak azt a felét hoztuk el a Docitól :))) (már megkaptuk a másik felét is)
Tegnap és ma az egész várost bejártuk olyan papucsért, de természetesen sehol se lehet kapni. Apa még a netet is átnézte. Nyáron bezzeg láttam a piacon az árusoknál, de nem akartam venni, mert annyira nem tetszett... bezzeg Neked igen! A vicc az egészben az, hogy már akkor is kicsi volt Neked, mikor a Dorci a nyáron megkapta, hát még most. De akkor is belepaszírozod valahogy a lábadat, nem baj, ha a fél sarkad lelóg róla.
Dorcinak és Dominak (akik amúgy falfehérek, meg sírósak lettek a baleset után) többször is eszébe jut a baleset és sokszor szóba hozzák. És megígérik, hogy Ők nem lesznek rosszak, nem futkoznak és nem verik be a fejüket. Neked viszont hiába mondjuk, hogy vigyázz a kobakodra, annál inkább vered be napjában többször is.