180.

Mindig ez van... Napokig erre sem nézek, aztán meg, ha van egy kis időm ide dobok pár bejegyzést... Nem tudom megtalálni az arany középutat. Annyira szeretném, ha naprakész naplónk lenne, de valamiért nem megy. Mert amikor kitaláltam, hogy csak 7végente írok, akkor általában elfelejtettem, mi volt hétfőn... Amikor meg minden nap írtam egy kicsit, akkor meg volt, hogy nem történt semmi, és azt is hosszú sorokon keresztül írtam.

A mostani újdonságok:

Azt hiszem rászoktattalak a tévénézésre... Még nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem, majd elválik. Amiért teljesen odavagy egy hete: Teletubbies! Egyik nap, nem tetszett nekem ami éppen a Minimaxon ment, így átkapcsoltam a BBC-re. Ott épp ez a sorozat ment. Egyáltalán nem érdekelt, hogy nem érted miről van benne szó, tátott szájjal figyelted. Másnap már direkt abban az időben kapcsoltam be a tv-t és megint ugyanaz volt a hatás. Tegnap már "csak úgy" is emlegetted: Tabi! De megbeszéltük, hogy az csak reggel van. Akkor viszont mindig :) Este párszor bepróbálkozol még a "pesi" (mese) kijelentéssel, hátha... de általában nem teszek eleget a kérésednek... A Niki jóvoltából azonban szert tettünk egy magyar Teletabira, kíváncsi vagyok, az is fog-e tetszeni.

oOo

Az alvással kapcsolatban megint csak egy helyben toporgunk. Az történt ugyanis, hogy amíg velünk aludtál egy szobában, nagyon ritkán ébredtél fel éjjel. Ha mégis, akkor csak inni kértél és már aludtál is tovább. Amióta a saját szobádban alszol, teljesen felborult minden addigi rendszer.
Kezdődött azzal, hogy úgy gondoltam, hogy aludj el már a saját ágyadban, akkor nem kell átcipelni téged. Ehhez azonban ott kellett feküdnöm melletted. A vak sötét szobában együtt aludtunk el (vagy én hamarabb). Általában nem ébredtél fel, így én is végigaludtam az éjszakát. Volt olyan, hogy kb. éjfél körül megébredtem és visszazarándokoltam Apa mellé. A távozásom nagyon hamar feltűnt Neked, így mehettem vissza. Nem volt elég az, hogy adtam inni, mert felültél és teljesen ébren mutogattad-mondtad, hogy "Anya, tente". Így maradtam. Többször nem ébredtél fel az éjjel.
Apával meg próbáltam erről beszélni, de állandóan azzal hárított, hogy Őt nem érdekli, hogy melletted alszok, vagy ő mellette. Azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy azért vagyok melletted, hogy Apa ki tudja magát rendesen pihenni reggelre. Mert mégiscsak jobb, hogy én megyek, minthogy 3-an feküdjünk egy ágyban és egyikünk se tudja kipihenni magát. De valahol az mégiscsak úgy egészséges, meg normális, hogy Anya Apa mellett, gyerek meg a szobájában... Már teljesen felidegesítem magam rajta.
Most úgy tűnik az a nyerő, hogy este elalszol közöttünk, majd valamelyikünk átvonszol a saját ágyadba.
Délutáni alvásnál bevezettem a Babazenére való elalvást. Egyelőre tetszik.

oOo

Természetesen alvás időben találod ki a legjobb elfoglaltságokat. Ma elalvás helyett pl. 100x jegyezted meg, hogy "Apa csinálta" és mutogattad a falat (mármint, hogy Apa festette); míg olvastam az újságot, végig magyaráztad, hogy mit látunk éppen: egy szemüveg reklámra rámutattál "néni szeme", hótolóra "traktor", lakópark reklámnál "kulcs", strandfotónál "hápi pancsi", vérnyomásmérőnél "Papa számítója" :) Amit meg nem tudtál beazonosítani, ott meg ment a folyékony halandzsa.

oOo

Pelusügyileg vegyesen állunk. Vannak éjszakák, amikor teljesen száraz marad, de vannak olyanok is, amikor át is kell öltöztesselek, mert a ruhád is tiszta pisi lesz. Nem mostanában leszel ágytiszta úgy érzem...
De legalább már nem vagyunk egyedül a nehézségekkel, mert a Dorci is erre az útra lépett, úgyhogy már a Niki sem nevetgél rajtunk, meg a 2 percenkénti pisiléseken :D

oOo

A hisztik egyre erőteljesebbek. Most már nem csak itthon, a 4 fal közt, hanem szomszédban, boltban, utcán... sőt, kint a legjobban. Én próbálok extra türelmet előkotorni a testem legmélyéről is, de sajnos, már nem elég :( mert nagyon is kihasználod. Találtam egy újfajta büntetést: a sarokba állást. Ezzel észhez lehet téríteni (egyelőre).

Aztán van még a verekedés, harapás, csípés... Tegnap megfigyeltem, hogy miért alkalmazod ezt, de nem jutottam semmire. Apa egyszerűen feküdt, Te pedig vagy megfejelted (!), vagy haraptad, vagy csípted Őt. Azért tudsz fájdalmat okozni. Aztán kitaláltam, hogy minden ilyen bántásnál, Apa sírt, mi pedig kivonultunk a konyhába (legalább el tudtam mosogatni). Teljesen megsértődtél, hogy mi az, hogy nem mehetsz be Apához??? Mondtam, hogy Apa sír, mert bántottad, és nem mehet oda hozzá, amíg ilyen vagy. Megint elkezdtél hisztizni. Mondtam, hogy hiába, mert amíg ilyen rossz vagy nem mehetsz be hozzá. Persze, ment az "Apa..Apaaaaa!", de nem engedtelek. Majd magadtól egyszer azt mondtad, hogy "Apa...szejet". És megígérted, hogy nem bántod többet. Persze, ez nem így volt, mert még 2x ki kellett vonulnunk, de már akkor is jobb lett, mint addig volt.
Más gyereknél pl. Dorci vagy Zorka, továbbra is az erődet veszed elő az eszed helyett... Jó lenne ezen is változtani, mert szégyellem magam az anyukák előtt.
Én nem erre tanítalak itthon.