2008. november 19., szerda

182.

Végre nem egy héttel később jutottam el idáig, hanem éppen időben :)))

22. hónap

Testi fejlődés

Ahogy ügyesedik, a kicsi egyre inkább képes arra, hogy levesse bizonyos ruhadarabjait, a sapkáját, a zokniját, a cipőjét (különösen, ha az nem fűzős), a dzsekijét, a felsőjét, sőt, még a nadrágját is (főleg séta közben, a csípős hidegben...). Persze tapsot kap a vetkőzés kezdeti próbálkozásaiért (az öltözés majd később következik), Ön azt fogja tapasztalni, hogy egyre nehezebb felöltöztetni az izgő-mozgó gyereket, és azt elérni, hogy a ruha rajta is maradjon. Például, alig húzza rá a zoknit, a gyerek máris leveszi. Egy hideg téli napon jól bebugyolálja, de ő sapka nélkül akar kimenni. A kicsi szempontjából ez az öltözés-vetkőzés egy szórakoztató játék, fontos része a függetlenség kivívásának. Az ön szempontjából kicsit kínos lehet, ha a gyerek állandóan levetkőzik, különösen mások jelenlétében. Hol van hát a középút? Fogadja el, hogy a gyereknek fizikai függetlenségre is szüksége van. Okosan kezelje a dolgot, ha kint 20 fok van, valóban annyira kell az a sapka? És azt se feledje, ha minden más csődöt mond, még mindig adhat a gyerekre zipzáras és gombos ruhát, azt sokkal nehezebb levenni, mint a tépőzáras vagy kapcsos darabokat (a zipzárast és a kapcsost is ki tudod nyitni...).

Szociális fejlődés

Éppen úgy, ahogy a kisbaba nem volt hajlandó megenni az egymáshoz hozzáérő ételeket, vagy a piros pohárból inni a kék helyett, most egyre több kívánsága lehet bizonyos rítusokkal kapcsolatban (a reggelire és vacsira kapott meleg tejes cumisüveget, mindig meg kell fújni, mielőtt meginnád...) Elképzelhető, hogy azt akarja, hogy a kukoricapelyhet minden reggel ugyanabban a tányérban kapja, hogy kedvenc plüssállata is ott ülhessen az ebédlőasztalnál, hogy ugyanazt a könyvet olvassa neki minden este (ráadásul pontosan ugyanúgy) (általában "hóembereset" kell mesélnem, akit a "bácsi" épít fel; szigorúan fejből!!!), és hogy függetlenül az időjárástól, ugyanazt a Micimackós pulóvert vehesse föl minden nap. A legkisebb eltérés is ezektől a „szabályoktól” hisztit válthat ki. Bár a szülők gyakran nehezen értik meg, miért fontos a piros pohár a kék helyett, vagy miért kell neki minden áldott este ugyanaz a mese, a kisgyerek számára ezek az egyszerű, de fontos rítusok a kiszámíthatóság és az irányítás érzését adják. Így aztán, bár ostobaságnak tűnhet, hogy a Mikiegér is az asztalnál üljön, vagy újra ugyanazt a meselemezt hallgassák végig, ezektől a kiszámítható tevékenységektől a kicsi boldognak érzi magát, tudja, biztonságban van.

Szellemi fejlődés

A totyogók a legjobban az ismétlésekből tanulnak, így nem csoda, hogy ugyanazt a dalt akarják hallani, ugyanazt a mesét kell nekik felolvasni, vagy képesek ugyanazt a videót újra meg újra megnézni. Ezáltal bővül a szókincsük, nő az értés és a memorizálás szintje. Egy idő után izgatottan mondják a vers vagy a dal következő sorát ("Cini-cini muzsika" és az "Esik eső csepereg" már megy...de többet nem tudok tanítani :( , de most elhatároztam, hogy hetente 1-et megpróbálok megtanítani. Csakis az egyszerűbb fajtából, mert eléggé szita az agyam...). Ezekre a pillanatokra és a gyerek speciális érdeklődésére építve tovább beszélhet neki kedvenceiről, új szavakat és fogalmakat bevezetve (például. „igen, Fickó sokkal nagyobb, mint a többi kutya”). Aztán, ha a környéken sétálnak, vagy kirándulnak, tovább is bővítheti a beszélgetést („Igen, az ott egy másik kutya, de ő fehér, nem barna, mint Fickó” vagy „az állatkertben nincsenek kutyák, de megnézhetjük az oroszlánt és a medvét”). Azzal, ha beszél a kicsihez, és az életből veszi a példákat, a füle hallatára kel életre a nyelv.

Paraméterek:

Súly: 13,70 kg

Hossz: 90 cm

Fejkörfogat: 50 cm

Cicikörfogat: 52 cm

Pocikörfogat: 50 cm

Talp: 14 cm

Tenyér: 10,5 cm

Bicepsz: 19 cm

Fogak: 16

A többit meg majd idefirkantom valamikor ;)

2 megjegyzés:

ilgya írta...

De jó nektek,hogy eljutottatok idáig,kész vagyok...
Szép méretek!!!Réka most 23 hósan csak 11 és fél kiló. A hosszát hogy bírod pontosan megmérni?

-krisztina- írta...

Ideállítom a szekrényhez, és egy ceruzával a buksija felett összefirkálom a bútort... nyomon követhető így az egész fejlődése, mert nem szoktam letörölni... nem hogy engedi, de miután végeztem a méréssel, még saját maga is ugyan azt csinálja, mint én. csak hegy nélküli ceruzával ;) méricskél és írja egy cetlire... zabálnivaló... én meg elfogult, de hát ki nem az???

(Apa üzeni, hogy Cicamókom súlya családi örökség, mert mi is kövérek vagyunk...)

Puszi