199.

Pénteken beszereztünk néhány apróságot, amivel számunkra ismeretleneknek szeretnénk egy kis örömet okozni a karácsony közeledtével. Hallottam róla, hogy a Plázában van a Mikulás Gyár, ahol rászorulók várják az ajándékokat. Apával úgy gondoltuk, hogy nem nagy összegben, de beállunk a "jótevők" sorába.
Fogtam hát egy üres cipős dobozt, becsomagoltam szép papírba, és raktam bele néhány, számunkra semmiségnek tűnő, de valakinek annál nagyobb örömet okozó ajándékot. Mivel benne vagyunk a korban, egy 2 év körüli kislányt ajándékoztunk meg.
Tettem a csomagba egy pónilovat, barbie-t, kemény lapos mesekönyveket, gyümölcs konzervet, gyümölcs üdítőt, zacskó csokit, és hogy az egészségnek is adjunk fogkefét és fogkrémet :)
Meg kell jegyeznem, hogy mikor hoztuk haza a játékokat a boltból, egyszer (talán kétszer) kellett elmondanom Neked, hogy ezt most nem Te kapod, hanem egy olyan kislány, akinek valószínű csak ennyit hoz a Jézuska. Megkértelek, hogy ne szedd szét a már összekészített dobozt és ne nyisd ki a játékokat, és lám, nem is nyúltál többet hozzá. Sőt, többször is megjegyezted, hogy "kislány kapja". Mikor odaértünk, a két nőnek is ugyanezt mondtad, csak ők nem értették.
El is mentünk a legnagyobb szakadó esőben. Te nagyon élvezted, mert rajtad volt a sátor, én már kevésbé, és többször is eszembe jutott, hogy visszafordulunk. Két idősebb nő volt ott, akik átvették a csomagot. Az egyik adott Neked egy szaloncukrot, amit azonnal beburkoltál a másik pedig kibontotta a dobozt. És láttam, hogy szétszedi a játékokat, konzervet, tisztálkodó szereket, külön-külön kartondobozokba pakolt mindent. Ez elég sz@rul esett, mert még mielőtt kinyitotta volna a dobozt, megkérdezte, hogy mennyi idős és kisfiú/kislánynak szánjuk-e? Azután pedig a nagy nehezen becsomagolt cipős dobozt vissza adta, mert hogy mindent zsákba tesznek... :$:$:$
Na mindegy, csak ezt is megjegyeztem, mert bántott.
Délután sütöttünk egy adag mézeskalácsot és vasárnap délutánra várjuk a Nikit-Dorcit egy újabb adag megsütésére.

Szombaton Apa dolgozott, mi meg lustultunk (vagyis nem csináltunk semmit). Mikor Apa megjött, átvittelek a Mamához, mert még be kellett szereznünk a karácsonyra néhány apróságot, pl. a fát is :)
Először a Decathlonba mentünk, mert Apa kitalálta, hogy Rajmund unokaöcsi ne játékot kapjon karácsonyra tőlünk (mert már annyi Legója van, hogy azt se tudja, hova tegye), hanem egy kapuskesztyűt (a nyáron kapott tőlünk egy focilabdát, és nagyon örült neki). A honlapon megnéztem, hogy mekkorák a méretek és mivel nem voltam még semmilyen kapcsolatban egy 7 évessel, megkérdeztem az egyik munkatársamat, hogy mekkora az ő fiának a tenyere. Ő azt mondta, hogy 18 centis. Mi ennek tudatában elmentünk és néztünk is kesztyűt. Csakhogy, amire az volt írva, hogy 18 cm, az az én kezemre simán jó lett volna. Ez volt a legnagyobb gyerek méret :) Aztán jött egy eladó segíteni, és az általa ajánlott legkisebb méretet vettük meg. Azt mondta, hogy ha nem jó a méret, 1 hónapig visszacserélik. Ezen felbuzdulva, vettünk még egy (szemre még egy kicsit nagy) focimezt is. Remélem, nem lesz gond, hogy nem az ETO színeiben pompázik, olyan ugyanis nem volt.
Utána elmentünk fát nézni. Nagyon meglepődtem. Szépnek még véletlenül sem nevezhető fákat árultak horribilis áron... 3 helyen csak nézelődtünk, végül a tőlünk pár méterre lévő árusnál leltünk az igazira, szintén arany áron.
Ezt is feljegyzem pontosan, hátha X év múlva arra leszel kíváncsi, hogy mennyibe került ez+az? Szóval a Nordmann fenyő métere 5000 Ft volt, így aztán elég olcsón jutottunk egy 2 méteres fához, mert 7500 Ft-ot fizettünk... (ez 12%-a a GYED-nek...)
Ez egy K.O.-val felért anyagias lelkemnek, de Apa meggyőzött, hogy úgyis csak egyszer van karácsony, meg ez sokáig megmarad stb. Úgyhogy most nem is izgatom magam.

Vasárnap délelőtt összegyúrtam még egy adag mézeskalács tésztát, hogy a Nikiékkel együtt tudjunk gyurmázni. Eleinte elég jól elvoltatok egymással, de aztán ráuntatok a főzőcskére, meg a gyurmázásra, aztán kezdődött az ereszd el a hajam. Miután a Nikiék hazamentek, ipari mennyiségű tésztát szedtem össze a földről, természetesen apró morzsák formájában. Így még az imént (21 óra után) be kellett iktatnom egy konyha-előszoba takarítást. A mosogatni való már holnapra marad...

Képek a hétvégéről majd holnap!