230.

Azért nem írtam eddig, mert sok minden nem történik velünk. Bölcsi kilőve, a héten nem vittelek, mert Apa így látta jónak. Én vittelek volna, de most, hogy látom, hogy még mindig nem vagy jobban, így örülök, hogy szót fogadtam.

Tegnap éjjel nagyon szörnyű volt: este fél 10-kor elaludtál. Kb. 20 perc múlva átvittelek a szobádba. 5 perc múlva már sírdogáltál. Odafeküdtem melléd, és próbáltam mindent elkövetni, hogy abbahagyd. Hát nem sikerült :(
Fél 12-kor mondtam, hogy szívjuk le az orrod. Szerencsére beleegyeztél. Elég jól tudtam szívni belőle a cuccot, aztán egyszercsak feltört belőled a tejci maradéka. Nem sok, de annyira megijedtél tőle, hogy akkor meg azért sírtál keservesen.
Kivittelek megmosdatni és elmentünk lefeküdni. Kb. 10 percenként felsírtál, mert nem kaptál az orrodon levegőt, vagy köhögtél (és fáj közben a torkod - ezt mondtad, azért tudom), vagy valami másért. Fél 2-kor adtam egy adag nurofent és aludtál reggelig.
Apával reggel megbeszéltük, hogy ma elviszünk orvoshoz (11 és dél között), mert valami mégse oké, hogy péntek óta kapod a calcimusc-ot, rhinatiolt, c-vitamint, nasivin spray-t és nem vagy jobban. Igaz, rosszabbul sem, de hát gyógyulj már meg!!!

Fél 10 óta így pihened ki az éjszakai műszakot: