2009. január 25., vasárnap

229.

Péntek délután és éjjel volt szerintem a legkritikusabb. Megint fél 1-kor felébredtél és fél 3-ig voltál ébren. Addig kimentünk pisilni, itatni próbáltalak eredménytelenül (pedig feladtam a teát itató elvemet is), lázat mértem (38,3), lázcsillapítót adtam, orrot fújtunk, helyezkedtünk, sírtál-nevettél... végül csak sikerült elaludni.

Reggel, míg Apa itthon volt, elmentem a csarnokba, hogy vegyek minden jót a gyógyító erejű húsleveshez. (A Tündétől nem kértem kölcsön a biciklijét, hanem csak elvittem. Hazafelé bele is mentem egy üvegszilánkba, ami kilyukasztotta a gumit. Ráadásul még az ujjamat is elvágta :$)
Átjött a Mama és hozott nekem egy csudajó táskát, amit Ő varrt nekem (mert kértem). Persze, egyből lenyúltad :) Miután elment, elkezdtem az ebédet főzni, majd mivel nagy volt a csend a szobában, megnéztem, hogy mit csinálsz: aludtál (fél 11-kor). Aztán a Mama megint jött, mert hozott nekem fűszert, meg levestésztát. Olyan halkan beszéltünk, hogy szinte nem is hallotuk egymást, mégis egyszercsak ott álltál az ajtóban, hogy hogyan lehet, hogy Téged kihagyunk a buliból... A Mama elment, de már nem akartál visszafekni, ezért jöttél velem főzni. Mikor végeztem, újra alvás idő lett és szerencsére sikerült elaludnod.
Aztán megjött Apa és nekiállt ebédelni. Persze megint megébredtél, de Apa elbújt :) és sikerült visszaaludnod.
3-kor ébredtél és egész délután biciklizni akartál. Én már hajlottam volna rá, hogy lemenjünk, de Apa nem engedte :( 6-kor Apa lefeküdt melléd az ágyba és hamar elaludtatok mindketten. Egyszer csak felpattantál az ágyon és kerestél engem a sötétben. Itt ültem a gépnél, ezért az ölembe véve nyugtattalak meg. Erre megint elaludtál. Aztán már nagyon nehéz voltál a kezemnek, gondoltam, leteszlek, úgyis mélyen alszol már. Hát nem. Mihelyt vízszintbe kerültél, kinyitottad a szemed (mint 23 hónappal ezelőtt...), és csak az ölemben aludtál vissza megint. Mikor újra leraktalak, újra eljátszottuk ezt. Aztán odafeküdtem melléd, de úgy már nem aludtál vissza.
Sőt, estére látszott Rajtad, hogy sokkal jobban vagy, meneteltél, játszottál, nevetgéltél. Pancsoláskor is sokkal élénkebb voltál és a szemed alól is eltűntek sötétpiros foltok. Igaz, elég későn aludtál el (fél 10 körül), de legalább jókedvűen telt el a nap.
Éjjel fél 3-kor felébredtél, ekkor mentem át hozzád, elmentünk pisilni, megmértem a lázad, de nem volt, fújtuk az orrod, de sajnos nem jött semmi. Melléd feküdtem és reggelig aludtunk. Most is nagyon virgonc vagy, csak eléggé köhögsz, meg hallom, hogy tele van az orrod, de nem sok minden jön ki belőle :( a porszívót most nem erőltetem, mert nagyon visítasz közben :( próbálunk párologtatni mentolos olajat, fújok sprayt az orrodba, bár ez is csak kemény harcok árán sikerül. És fújjuk minden 2 percben.

Hamarosan megyünk a Mamához, megtartani a szülinapodat ott is :)))

3 megjegyzés:

M írta...

Remélem, nem lesz komolyabb baja a nagylánynak!
Amúgy az előző bejegyzésben ámulva olvastuk Apával azt a rész, amikor Te tejet melegítetteél, közben a mienknél 1 hónappal idősebb lányod ELMENT PISILNI. Hát mi még lelkesen pelenkázunk, éjjel-nappal. Annyira ügyes!!! Valami csodamódszert alkalmaztál, vagy egyszerűen ennyire érett a Cicamók, hogy már magától hajlott a dologra?

csai írta...

Érdekes ez a szülinap körüli más állapot... én is valami furcsa módon rengeteg párhuzamot találok a 2évvel korábban történtekkel...

Azért küldünk még jó sok gyógycuppot, hátha elfér még...

Unknown írta...

Ó, jobbulást kívánunk! Dávid is hasonlón ment át és sajnos elég sokáig tartott.