241.

A hétvégénk:

Apa csütörtökön és pénteken nem érezte jól magát, így Ő akkor kezdte a hétvégét, ráadásul pihenéssel.
Pénteken vettem a boltban sajtot, amit egyedül be is termeltem. Szombaton reggelre a rosszulléttől szinte mozdulni sem tudtam, valószínű romlott volt... de legalább egyedül vittem el a balhét. Egész nap hányingerem volt. Addigra Apa jobban lett, és egy csomót segített: elmosogatott, felsöpört, felmosott, porszívózott, kiszolgált. Tulajdonképpen csak feküdnöm kellett, amit meg is tettem.
Vasárnap sem voltam sokkal jobban...Gyorsan megfőztem az ebédet és lefeküdtem Veled délután aludni. Közben megjöttek ApaTesójáék, akik most akartak megköszönteni a szülinapod alkalmából, de épp aludtál... Én közben felébredtem, de mentem ki hozzájuk, mert nem akartam, hogy felébredjél, meg úgy gondoltam, hogy így előbb elmennek... :) Addig leszedtem a szárítóról a ruhákat, meg kiteregettem a vizeseket. Apa hallotta, hogy csörömpölök a szárítóval, még mondta is a Tesójának, hogy biztos túrják még mindig a földet a ház előtt a szerelők (ja, vasárnap délután... :) ). Mikor felkeltem, már teljesen jól voltam. 2 nap alatt 3kg-ot dobtam le magamról :)
Aztán eltelt ez a nap is, majd este Apa megjegyezte, hogy nem jól érzi magát, hányingere van...
Hétfőn aztán be kellett mennie a munkahelyére, de jött is haza, és feküdt egész nap. Estére jobban lett.
Délután átvittelek a Mamához, mert el kellett mennem a könyvtárba (notórius késő vagyok...). Mikor mentem Érted, a Mama azzal fogadott, hogy nem volt kedved lent lenni motorozni, fel kellett mennie Veled. De fent se volt jó, mindig azt mondtad, hogy haszamedek. Így aztán összekaptuk magunkat és eljöttünk. Amúgy itthon is sokszor megjegyezted, hogy haszamedek, de ki kellett ábrándítanom Téged, hogy már itthon vagyunk. Ha tetszik, ha nem...
Ma Apa megint ment dolgozni, de felhívott délelőtt, elment az orvoshoz, aki kiírta táppénzre, mert nem fog meggyógyulni, ha nem piheni ki magát. Szigorú diétára fogta, csak krumplit, rizst, fekete csokit ehet, inni csak forralt vízből készült teát, limonádét. Vírus van a levegőben...

Bölcsi 9. nap:

Hétfőn az egész család ment a bölcsibe :) Apát is be kellett avatnom a mi bölcsis szokásainkba. Megint volt pityergés a bölcsi említésekor, de mikor az öltözőbe értünk, már volt ott egy kisfiú, szintén Apukával. Ő pedig vidáman beszélgetett az apukájával, és annyira elterelte a figyelmedet, hogy elfelejtettél sírni. Gyorsan bedugtunk a csoportodba és már jöttünk is el. Apa azt hitte, hogy nagyobb "durranás" ez a bölcsi. Természetesen elfelejtettem, hogy befizetés van, nem is volt nálam annyi pénz, ezért napközben kellett visszaszaladnom pótolni a hiányosságot.
Ebéd után mentem Érted. Szilvi néni elmesélte, hogy a reggeliből csak a kenyér héja kellett, az uborka nem, de ittál a tejeskávéból. Tízóraira megittad majdnem az összes teát. Ebédre Zellerfőzelék volt, dinó fasírttal. A főzelékbe belekóstoltál, a husit megetted mindet, és még az almából is ettél.
Még nem erőltetjük az ott alvást.

Bölcsi 10. nap:

Ma már sírtál reggel, amikor öltöztettelek fel. Az öltözőben megint voltak már gyerekek. Mondtam, hogy nézd meg, nem sír egyikük sem. Erre Te is abbahagytad. Bevittelek a csoportba és eljöttem.
Ebéd után mentem Érted. Ma nem tudom, hogy ettél-e reggelit, de ebédet igen. Egy fél tányér sütőtök főzeléket, meg tojásomlettet.
Aztán jött az igazgató néni, és mondtam, hogy köszönj neki, de azt mondtad, hogy neeem. A néni azt, mondta, nem baj, majd köszönsz holnap. Miután elment, megpróbáltam megbeszélni Veled, hogy nem szép dolog, hogy nem köszönsz. Erre elkezdtél nagyon keservesen sírni. Már kijöttünk, amikor utánunk jött a Szilvi néni, hogy még holnap sem alszol ott. Kérdezte, hogy miért sírsz? Mondtam, hogy mert nem köszöntél és ezt szóvá tettem (és valószínű, hogy megsértődtél ezen). Azt mondta, hogy gyere, majd én köszönök neked, azzal átölelt (Te is őt) és megpuszilt. Te meg sírva mondtad neki, hogy szija.
Aztán egész hazáig tartott ez a nyafka állapot, ami egyébként nagyon jellemző Rád. Már reggel ezzel kezdesz, aztán a bölcsibe menet közben, aztán itthon lefekvés előtt, felkelés után, kicsit délután, kicsit este is...