2009. február 13., péntek

244.

Tegnap látogatást tettünk ismét a dokinál. Szerencsénkre nem volt előttünk senki. Ahogy Apa tanította, hangosan köszöntél, mikor bementünk. Aztán egyből rátértél a lényegre: kéjek matjicát. Meghallgatta a tüdődet, belenézett a szádba. Szintén Apa tanította, hogyan kell nagyra tátani a szádat. Meg is csináltad, 1 mp múlva már szorítottad is össze az ajkaidat :) Aztán a spatula győzött. Azt mondta, hogy elég csúnya a torkod, és számíthatunk még lázra. Kaptál egy gyógyszert, meg egy köptetőt, amit mi is kaptunk gyerekkorunkban: barna és elég sz@r íze van. A taknyolásra meg folytatni kell az orrsprayt. A gyógyszer 5 napig tart, ha elfogy, akkor kell visszamennünk. Addigra most már meg kell gyógyulnod!!!

Mikor itt végeztünk, elmentünk a bölcsibe. Én azért, hogy elmondjam, hogy ne várjanak, a Niki meg kiíratta volna a Dorcit, mert egy másikba fog járni. Be is mentem beszélni a Szilvi nénivel, ti meg kint vártatok. Elmeséltem mit mondott az orvos, aztán indulni akartam, mert nagyon fújt a szél. Mondtam, hogy ott vársz kint, és megyek. Odajött velem az ajtóhoz integetni Neked. Erre elkezdtél sírni, hogy: nem megy Szabi bölcsibe. Megnyugtattalak, hogy nem is kell, aztán már egész nyugodtan köszöntél Szilvi néninek.

Ma reggel megint nyűgösen ébredtél. Megmértem a lázad, de "csak" 37,5 volt popsiban. Az meg ugye, épp hőemelkedés. Nagyon nincs mit kezdeni vele. Feküdtél és nézted a tv-t, majd amikor erőre kaptál, nekiindultál. Egész délelőtt dumáltál, sokszor a hülyeséget, aztán nagyot nevettél magadon.
Ebédre csak egy tányér levest ettél és indultunk aludni. Még jó, hogy újabban ott fekszek melletted ilyenkor. Rád jött egy köhögés, épp felszakadt a trutyi a torkodban és szóhoz se jutottál, elkezdtél fuldokolni, meg öklendezni. Nagyon megijedtem, gyorsan felültettelek és mondtam, hogy ha tudod, akkor köpd a tenyerembe. Erre, már lecsúszott a cucc és olyat köptél a kezembe, hogy állítom, csattant is :)
Ekkor jót nevettél magadon. Adtam inni, meg a köptetőt, és lefektettelek aludni. Én addig összepakoltam a szétszórt játékokat. Egyszer csak felnézek és ott állsz előttem. Én meg azt se tudtam, hogyan pakoljak minél nagyobb csendben, nehogy felébredj. Visszadugtalak az ágyba és pár perc múlva elaludtál :)

6 megjegyzés:

Unknown írta...

Jobbulást kívánok!:)
Aranyos lehetett a kicsilány ahogyan meglepett a pakolás közben!:)

M írta...

Jobbulást a kis betegnek!
Nem tudom, hogy adod neki a köptetőt, nekünk bejött, hogy a Nurofenes "fecskendővel" lőttük be - és utána mindig közösen tapsoltunk, hogy milyen ügyes volt a baba :-)

Bianka és Karina írta...

Jobbulást Kívánunk!:)))
Jaj szegény ez a bölcsi,nagyon nem akaródzik neked.:(((
Majd csak belejössz egyszer,mert nagyon jó hely ám az.:)))
Biztos jobb mint a gyógyszer.:PPPPP

Pusza!

csai írta...

Kitartás! Azért most már gyógyulj meg gyorsan ;)

ilgya írta...

Hogy vagytok?

Gyere a scrapblogomba!

-krisztina- írta...

Köszönöm a jókívánságot, egyelőre nem jobb :( de bízom benne, hogy a héten már kilábal belőle!

Ilgya!
Köszönöm szépen! mihelyt időm (vagyis a Szabi) engedi, reagálok is rá :)