257.

Kedden délelőtt azon tanakodtam, hogy milyen új játékkal rukkoljak elő. Aztán délután átjött a Mama, aki épp az ügyvédnél volt, és elkezdett hülyeségeket beszélni. Annyira felment az agyamban a pumpa, hogy már idegesen mentem el érted a bölcsibe. Hazahoztalak és kérted az ebédet. Kiszedtem, de akkor meg nem kellett. Elkezdtem kiabálni, a Mama meg rám szólt, hogy miért vagyok ilyen ideges? Hát nem is tudom... Egyszerűen nem volt türelmem semmihez. Végig azon járt az agyam, amit a Mama mondott. Aztán feltettük a biciklijére a gyerekülést, így nem kell már a kosárban szoronganod, ha a Mama megy érted a bölcsibe. Segíteni akartam neki, de akkor meg ő volt velem türelmetlen. Nem mondok gyakran ilyet az anyámra, de jó volt, hogy hazament, mert üvölteni tudtam volna.
Később, miután kicsit rendeződtek a dolgok, visszajött. Apának még kicsit alakítani kellett a biciklin, addig a Mamával kellett (volna) játszanod, de természetesen jobban érdekelt Apa szerszámos ládája, meg a csavarok. Még este kipróbáltad az új ülést és nagyon tetszett.

Szerdán a bölcsiben azt mondta az Edina néni, hogy történt egy kis baleset: megharaptad az Adrika kezét. Persze meglepődtem, mert itthon mindig az Adjitát emlegeted, bár a harapdálás nálunk megszokott dolog. Csodálom, hogy eddig nem csináltad... Aztán azt mondta az Edi néni, hogy nem tudja miért csináltad, mert nem látták, hogy veszekednétek. Pedig 2-en vannak... És mondta, hogy a Szilvi néni bekötötte hidegvizes ronggyal a kezét, veled meg megbeszélte, hogy nem csinálsz ilyet többet, mert az fáj a másik kisgyereknek. Egész hazáig azt magyaráztam, hogy nem szabad haradálni a másik gyereket, mert mi sem harapdálunk téged. Elvenni sem szabad a másiktól a játékot, ha játszik vele. Ha már nem játszik, akkor elveheted, de erővel nem szabad elvenni. Itthon Apának büszkén mesélted, hogy meghajaptam Adjitát, elvettem az autót. Úgyhogy már ezt is tudjuk, hogy azon ment a vita.
Délután sokat, sokfélét játszottunk: színeztél zsírkrétával, utána ceruzával, főztél a babakonyhával, építettél kockából valamit, de sajnos leborult többször is, aminek hiszti lett a vége, aztán késő este még tologattad a rossz hangú babakocsit, amit mi nem engedtünk, ezért megint hisztiztél. Inkább elvittelek fél 7-kor fürödni, hátha korábban sikerül elaludni. Kb. fél órát pancsoltál, közben 2x megszöktél a kádból. Amikor úgy döntöttem, hogy akkor szálljál ki, akkor meg elfeküdtél a kádban, kezedbe egy pancsolós mesekönyvvel és elfordultál... :)
Végül az elalvás sem ment könnyen, hiába feküdtünk a vak sötétben. Ugyanúgy fél 10-kor sikerült elaludnod, mint máskor.