A mai nap eleve rosszul kezdődött. Reggel nem jöttél be hozzám, hogy felkeltsél. Nem is engedted, hogy megközelítsem az ágyat, ahová visszabújtál. Nem engedted, hogy levegyem a pizsamádat. Utána csak az Apa öltöztethetett fel. A bölcsibe menet nem foghattam a kezed, épp csak az út túloldalára nem küldtél át. Útközben az összes tócsát megengedtem, hogy átugráld, ennek köszönhetően sikerült kicsikarnom belőled, hogy Szabika azért szeretsz? -Iden...
Aztán délelőtt feljött a Mama, és ahelyett, hogy vigasztaltam, lelket öntöttem volna belé, még szorultam a vigasztalásra. Kibuggyant belőlem, hogy mióta nem vagyok itthon veled délutánonként, nagyon elutasító vagy velem, ami rettenetesen rossz érzés, és nem szeretném, ha ez továbbra is így maradna. Próbált vigasztalni, hogy délután sokszor kérdezed, hogy hol vagyok, mikor jövök, de ezzel nem vagyok kisegítve, mert ha meg ott vagyok veled, tudomást sem veszel rólam :(
Aztán már éppen haza indult a Mama, amikor meglátta az anyák napjára elkészült képeket (amiket én hülye, előhagytam!). Folytattam a bőgést. Közben megjött Apa is, aki nem tűri az érzelmek ilyenfajta kinyilvánítását és nemtetszésének adott hangot. Ez sem segített a depis hangulatomon. Valahogy sikerült túltennem magam ezeken a dolgokon, és nem ezzel foglalkoztam a munkahelyemen. Szerencsére már nincs sok hátra ebből a hétből...
Ma reggel már valamivel kedvesebb voltál hozzám, de még mindig elutasítottál sokszor. Pl. egyedül vetkőztél le, és egyedül vetted fel a bölcsis nadrágod is. A többit engedted, hogy rád adjam. Aztán valamiért mégis sírva indultunk el. Apának először nem akartál puszit adni, utána meg azért pityeregtél a lépcsőházban, mert nem adtál puszit, ezért visszamentünk, nehogy emiatt rosszul indoljon a nap.
Útközben elkerült minket a Margó néni (bölcsis dadus), aki megdicsérte a csini szemüvegedet. Ezután végig futottál a bölcsibe, pedig még csak félúton voltunk. Mikor bementél a csoportba, egyből mondtad is Edi néninek, hogy hol vagy a Majgó? Megdicséjte szemügegemet.
Elmesélte Edi néni, hogy minden nap, mikor megérkezel, elmeséled, hogy mi történt veled tegnap délután, és napközben is töbször eszedbe jut valami, amit egyből elmesélsz nekik. A másik dolog, amin sokat szoktak mosolyogni, az az, ahogy a kicsikkel bánsz. Kedvenced a Linduska, aki körül állandóan segédkezel, adod neki a játékokat, és játszol vele. Ha találsz valami érdekes játékot neki, akkor egyből szólsz neki, hogy gyeje-gyeje Induska!
A Mama is elmesélte telefonon, hogy tegnap séta közben összegyűjtöttél egy csokor botot. Meg vett neked fagyit és nem kérted, mert nem ízlett. Kérdezte is a Mama tőlem, hogy tudom-e, hogy nem szereted a fagyit? Furcsa, mert ma reggel bölcsibe menet össze akartad szedni az összes botot az úton, és kérdezted, hogy veszek-e fagyit? :)
A holnapi napra nem tudjuk eldönteni, hogy mi legyen a program:
- majális
- szalonna sütés
- kirándulgatás
- horgászás
1 megjegyzés:
:( Értelek... nagyon is! Biztos, hogy csak átmeneti. :)
Megjegyzés küldése