2009. május 14., csütörtök

282.

A hétfői napunk viszonylag könnyen kezdődött, de ez általában így is szokott lenni, mert vasárnap rendszerint sokat vagyunk együtt.
Reggel könnyen ment az ébredés, és időben el is indultunk. Szerencsére minden gördülékenyen ment. Munkába menet útba ejtettem a bölcsit, ahol sikerült megkukkolni téged. Kint voltatok az udvaron, mert nagyon szép volt az idő. Ültél a nagy falovon még 3 kisgyerekkel együtt és csapkodtad a paci hátát, közben adtad az utasítást a többi pajtinak :)
10-re kellett mennem dolgozni és 22-ig voltam. A munkahelyemen ugyanis kitalálták, hogy minden délelőttös héten plusz 4 órát maradni kell csúszóidőre. Átgondoltam, és én azt nem akartam bevállalni, így inkább mentem korábban, mert így nem tőled veszem el azt a 4 órát. Persze nem tetszik nekem ez a rendszer, mert azért fárasztó, de próbálom a pozitívumot nézni benne: nem akarnak kirúgni, és ez már elég is magyarázatnak.

Kedden már korántsem volt ilyen egyszerű a reggeli készülődés. Ezeken a heteken Apa mellett alszol, én meg a te szobádban, ágyadban. Apa felkeltett és semmi gondod nem is volt. Amíg meg nem láttál engem. Odahoztad nekem a babádat, de nem szóltál semmit. Elvettem tőled és kérdeztem, hogy azért adtad, hogy betakarjam? Bólintottál, hogy igen, majd én elvettem tőled és betakartam. Erre olyan hisztibe kezdtél, és rohantál Apához árulkodni, hogy Anya elbette, nem adja bissza nekem... Visszaadtam volna, de nem fogadtad el. Utána már meghatározta ez a színjáték a reggeli indulást, úgyhogy nem is részletezem...
Ezt a bekezdést neked is írtam, Anita, hogy tudd, nem csak nálatok van "ha van sapkád azért, ha nincs, akkor meg azért" hiszti :)
Éjjel mikor hazajöttem és megpusziltalak titeket, éreztem, hogy nincs minden rendben veled. Ki voltál takarózva, de még így is tiszta izzadság voltál. Mivel hideg volt a kezem, felkeltettem Apát, és megkértem, hogy fogja meg a homlokodat, melegnek érzi-e? Azt mondta, hogy igen. Elmentem fürödni, de mire végeztem, már sírdogáltál. Átvittelek a másik szobába, levetkőztettelek, megmértem a lázad. 38,8 volt :( Kaptál fél adag lázcsillapítót, majd lefeküdtünk egymás mellé, ölelkezve aludni. Még éjfélig magyaráztál, de én már felét sem hallottam.

Szerda reggel első dolgom az volt, hogy megmértem a lázad, de szerencsére 36,4 volt. Kérdeztem, hogy fáj-e a torkod, vagy valamid, de nem fájt semmid, így mentünk a bölcsibe. Megint nem volt súrlódás mentes a reggel: nem akartál felöltözni, aztán nem azt akartad felvenni, amit én gondoltam, nem akartál wc-re menni, nem akartál cipőt venni, hanem szandált, nem akartál kardigánt sem... Azért csak elindultunk valahogy, de szerintem, ha Apa visz, sokkal korábban odaértek, mert vele nincs kecmec :)
Délelőtt elmentem a könyvtárba, utolsó kísérlet arra, hogy megszerettessem veled a könyveket, mesélést. Kivettem a Tesz-Vesz város 3 könyvét, amit majd hétvégén fogunk tanulmányozni. Remélem, hogy ez végre tetszeni fog, mert nagyon szeretném, ha fogékony lennél a közös mesékre. Ha esetleg mégsem, akkor viszont nem fogom tovább erőltetni. Apa szerint vennem kellene néhány mezőgazdasági magazint, az tuti nagy kedvenced lenne!
Pedig már arra is gondoltam, hogy készítenék neked saját mesekönyvet, amit a mi szájízünk szerint állítanék össze, aszerint, hogy mik az aktuális kedvenceid: volt már Thomas (vonat) szerelem, aztán volt Barbie (Hercegnők), volt halacska, most a traktorok, és a madarak érdekelnek leginkább.
A munkahelyen szóba kerültek a gyerekek. Meséltünk pár szót, majd mindenki visszatért a dolgához. Ekkor annyira hiányoztál, úgy szerettelek volna megölelni, összebújni veled, hogy majdnem sírva fakadtam. Főleg miután belegondoltam, hogy megint csak azt látom, ahogy kiterülve szuszogsz Apa mellett, és bíztam benne, hogy nem voltál se lázas, se nyűgös délután.
Apával beszéltem telefonon, és elmesélte, hogy nem látja rajtad, hogy nyűgös, bágyadt lennél, mert pl. volt erőd kiborítani a konyhában az étolajat, amit szerencsére a Mama összetakarított...
Meg a kád szélén hagyott tusfürdőmet is sikerült megtöltened a fürdővízzel... Szóval valószínűleg nem vagy beteg :)
Este hazaérésem után megnéztem egyből a homlokod, de szerencsére nem volt meleg, és reggelig meg sem ébredtél.

Ma reggel megint nehezen tudtunk útnak indulni. Apa fél 7-kor kelt minket, 3/4 7 mire kikászálódunk az ágyból. Összekészítem a reggeli turmixot (C vitamin, Calcimusc, Sinupret), te meg addig wc-n vagy, majd mosakodunk. Negyed 8-kor kezdünk öltözni, fél 8 mire elindulunk. 10 perc alatt érünk a bölcsibe. Apa negyed 8-ra már odaér veled...

Hétfői bölcsibe menet:



1 megjegyzés:

csai írta...

kösz, kösz, kösz! :D
Igen, dettó! :) Az a baj, én nagyon nehezen viselem.... bár ez nyilván nem Csenge hibája!

Kriszta!
Hétfőtől én is követlek a sorban! Dolgozó nő leszek!!!! :D :S
A Sinupret nálunk is megy egy ideje.... (kezd rákapni a csaj! :|