281.

E hét péntektől kezdem az irományomat, mert a többi nap eseményei elvesztek az éterben...
Szóval a bölcsi után jöttünk haza, mert már napokkal korábban megbeszéltük a Nikivel, hogy most aztán találkozunk végre. Jöttek is szerencsére. Egymás szavába vágva próbáltunk mindent megbeszélni, ami ugye lehetetlen, de mi már elfoglalt, dolgozó nők, Anyák vagyunk :) Dorcinak kicsit fel kellett oldódnia az "ismeretlen" közegben, de utána már együtt csintalankodtatok. Az erkélyen homokoztatok, mi meg próbáltunk titeket túlüvölteni. Néha sikerült. Megkértelek titeket, hogy főzzetek nekünk ebédet homokból, de a Dorcinak épp máshoz volt kedve, ezért te egyből elkezdtél árulkodni, hogy a Dojci nem pőzi ebédet...
Mikor már csak a homok egymásra borítása meg a lapáton való veszekedés volt a játék, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk sétálni, meg boltba. Eleinte ott is tündérien viselkedtetek, aztán mikor feloldódtatok mindketten, alig bírtunk veletek. Pl. felszedtétek a botokat, elszaladtatok tőlünk (leginkább az autók irányába), felmásztatok a kerítésre, ahonnan nem tudtatok leszállni, sikongattatok, hisztiztetek. Mindent többesszámban, mert az egyik 19, a másik egy híján 20...
Útközben találkoztunk a DociMamával, akit tovább tudtatok hülyíteni. Elmentünk együtt fagyizni, és leültünk az asztalhoz. Mind a ketten úgy néztetek ki, mint a malacok. Közben hangosan sikítva röhögtettétek egymást. A Dorci már belapátolta a fagyiját, te még nyammogtál rajta. Elindultunk haza, közben persze csöpögött a fagyid szerteszét. Az egyik elkerülő úton sikerült hasra esned, és belefejelned a fagyiba. Mindened csokis lett. Sajnos, lenyúztad mindkét térdedet is. Még az ajtóban is azt hittem, hogy folyik a vér a térdedből, de kiderült, hogy az is csak fagyi. Itthon egy alapos fürdés után győződtünk meg róla, hogy a mi kislányunkat hoztam haza a sétából.

Szombat délelőtt a Mamaával együtt mentünk csavarogni. Végig azt kérdezted, hogy hol ban a csabajgó? Elmentünk szoláriumba, ahol jól lesültem, de ez csak délutánra derült ki. Utána meg elmentünk a Sparba, mert délután vendégségbe mentünk, és nem akartam üres kézzel menni. Alaposan körbejártuk a boltot, sikerült vennem a gyerekeknek is helyes, vagány ruhát, meg Apa is kapott egy pólót, a Mama meg vett neked egy szoknyaruhát. Kifelé menet láttam egy helyes tunika szerű ruhácskát neked, úgyhogy azért meg visszamentem. Beültünk aztán inni egy hűsítő üdítőt, meg enni egy pár falat pogácsát. Én közben elmentem tölteni Apának lottót.
Feltűnt amúgy, hogy életkori sajátosságod, a hiszti téged sem kerül el, azonban "viszonylag jól bírom kezelni". Pl. a boltban azzal szórakoztál, hogy bebújtál a ruhák közé, ahová be sem láttam, nem hogy követni tudtalak volna. Persze, nem örültem neki, hogy ilyen vagy, de ahelyett, hogy szétüvöltöttem volna a torkomat, utánad mentem, megfogtam a kezedet és nem engedtelek el. Elmagyaráztam, hogy nem szabad ilyet csinálni, mert elszaladsz és elveszel valahol, nem találjuk meg egymást. Nem tűrted szó nélkül ugyan, volt egy rövid hiszti, de lényegesen élvezhetőbb lett a vásárlás, mint pár hónapja. Általában a figyelem elterelés is be szokott válni, pl. volt egy család icipici kisbabával, és őket nézted, ahelyett, hogy lepakoltad volna a következő polcot is. A következő szökésnél pedig megint karon fogtalak, és arrébb mentünk (konkrétan ki a boltból), így a bünti is meglett egyszerre. Szerencsére, már Anyu is belátja ilyenkor, hogy "megérdemled" a popsira ütést, és nem pedig azért kapsz, mert épp nincs jobb dolgom. Én ugyanis, ha nem muszáj, inkább nem ütök, és sokszor hallgatok is Apától emiatt...
Szombaton délután egyik ismerősünkhöz mentünk. Kertes ház, 2 gyerek, jópofa szülők, szuper délután :) Remélem gyakrabban tudunk menni ezután (eddig 2x találkoztunk, mióta vagy nekünk...), mert szerintem mindannyiunkra ráfért egy kis kikapcsolódás.

Ma délelőtt is csavarogtunk egy bolhapiacon, ami Apa szerint szeméttelepnek is beillett volna(megyünk csabajgóba?, hol ban a csabajgó? haszament a csabajgó?). Ausztriában lomizók árulták horribilis összegekért a senkinek nem kellő, használhatatlan bóvlijaikat. Voltak, akik új dolgokat árultak, meg akadtak kismamák is kinőtt gyerekruhákkal, de sajnos elég kevesen. Kaptál a Mamától egy csini rövidnadrágot, ami ott még tetszett, itthon meg nem is akartad felpróbálni. Pedig aranyos. Megígértem neked, hogy kapsz tőlem valamit (kapok valamit?), de egyszerűen nem volt semmi, amit meg tudtam volna venni. Ezért kaptál 2 doboz üdítőt (aminek állítom jobban örültél, mint bármilyen csecsebecsének). Legalább eltelt a délelőtt is :)
Mikor hazajöttünk, én nekiálltam gőzerővel főzni, te meg a Mamával gyurmáztatok, főzőcskéztetek (ezen a héten nagyon felkapott lett a gyurma, mivel egyetlen nap sem volt idő a játszótérre, így míg én főztem-mostam-mosogattam, addig te a konyhaasztalnál gyurmáztál. Mikor volt két szabad percem, persze odaültem melléd, és segítettem az ebédfőzésben, valamint rácsodálkoztam, hogy tudsz golyót és kukacot gyúrni). Ettünk egy jót, majd a Mama lefektetett aludni és hazament.

Jövő héten megint délutános leszek, így aztán csak reggel bölcsibe menet találkozunk. Ejj, de nem várom :(

Képek:
2007. május:


2008. május:


2009. május:


További jól sikerült képek az idei Anyák napjáról:


Gyurma hasábkrumpli, pizza, szilvás gombóc:


Lyukakat csináltam erre a dekor gumira, arra gondoltam, hogy majd fűzöl bele színes madzagokat. Ehelyett a kiesett apró konfettidarabkákat raktad vissza a helyükre. Így is fejlődik a kézügyességed... :


Dorcival:



Joci bohóc, Virág és Szabina: