2009. június 1., hétfő

289.

Szombat:
  • 12 órára olyan ideges lettem az állandó hisztijeidtől, hogy már szégyellem leírni is. Az óra minden percében, minden neked nem tetsző mozdulat miatt képes voltál visítva földhöz vágni magadat. Alig ismertem rád. Egy héttel ezelőtt még nem voltál ilyen...
    Lehet, hogy hiába nyugtat engem mindenki, mégis ilyen módon tiltakozol az ellen, hogy nem vagyok veled délutánonként??? (vagy ezt csak bemesélem magamnak???)
  • a városba készültünk, de Apa csavargott valahol. Mi meg játszottunk, és csináltuk a dolgunkat: mosás, söprés, rendrakás. Délutánra sétát beszéltünk meg, de mikor lefektettelek aludni, melléd bújtam és el is aludtam veled. Fél 5-ig...
  • elmentünk bevásárolni, mert 2 napig nem lesz nyitva bolt. Olyan tömeg fogadott minket, mintha minimum háború előtt állnánk...
    Nem akartál beleülni a bevásárló kocsiba, hanem sétáltál mellettem. Míg meg nem láttad a régóta ígérgetett autós bevásárló kocsit. Apának nem tetszett ugyan, hogy azt is visszük, de sikerült meggyőzni :) A vásárlás végére ezt is meguntad, és a kasszánál, már sétáltál mellettem :)
    Végül jót nevettünk magunkon, mert a kenyér kivételével mi is csupa olyan dolgot vettünk, ami nélkül ki lehetett volna bírni 2 napig :)))
  • olyan zápor kerekedett mire végeztünk, hogy csupa vizek lettünk, mire a kocsihoz értünk. A ház előtt meg azon tanakodtunk, hogy kiszálljunk-e vagy várjuk meg a zuhé végét. Inkább kiszálltunk, mert sokat nem tudott rontani a helyzetünkön.
  • este 9 körül aludtál el, mi meg örültünk, hogy végre sokáig fogsz hétvégén aludni...
Vasárnap:
  • 6-kor keltél!
  • 8-kor már a sokadik hisztis rohamon voltál túl. Felöltöztettelek és lementünk sétálni. Vagyis én sétáltam, te bicajoztál. Az Erzsébet ligetbe. Összeszedtél egy csomó lehullott mini gesztenyét, és nem szabadott egyet sem eldobnom.
  • mikor hazaértünk, kicsit játszottunk "tekéset", aztán hamarosan készültünk is a Mamához ebédre, mert ő ezzel kedveskedett nekünk gyereknapra :) !
  • Nála is hoztad a formád... Nem tetszett a kanalad, az előkéd, a szalvétád, a krumpli, az üdítőd, a poharad, a süti, az alvás... stb.
  • Volt 2 óra, mire elaludtál, meg mi is melletted :) én fél 5-kor, te 5-kor keltél fel. Muszáj volt lemennünk még a játszira, mert amúgy is nehezen viseled a bezártságot, nemhogy még lefárasztva sem vagy.
  • késő délután lévén nem sokan lézengtek a játszin. Tekintve, hogy a téli béléses nadrágot kellett rád adnom. Szóval szabadon garázdálkodhattál. Homokoztunk sokat, meg mászókáztál, csúszdáztál. Fél 8-kor jöttünk haza.
  • úgy érzem (remélem, te is!), hogy jól kihasználtuk a gyereknapot, és (csak úgy mint más napokon) a legtöbb figyelem rád irányult.

Hétfő:
  • reggel megint csak a szokásos házimunkának estem neki, addig téged kitettelek homokozni. De nem maradtál ott, így bejöttél, hogy segíts (hátráltass).
  • dolgom végeztével kirakóztunk és játszottunk farmosat.
  • megmelegítettem az ebédet, és nekiálltunk enni. Megint nem tetszett ez-az, de igyekeztem komfortosabbá tenni az ebédet: kanálcsere, előkét levenni, rongyot keresni, uborkát összeszelni, majd kicserélni nem összeszeleteltre, húst elvágni, rizst kanalazni a szádba...
  • 1 óra után aludtál el, hamarosan ébresztő. Mert este 8-kor fellövik a pizsamát, hogy holnap kezdődhessenek a dolgos hétköznapok...

2 megjegyzés:

Kata írta...

Sajnálom a hisztiket, ismerem én is sajnos.:(
Lehet hogy csak ilyenje volt Szabinának, azért nyűglődött ennyit, de biztos hogy megviseli azért Őt is, hogy ritkábban lát Téged! Téged is megvisel, hogy kevesebbet lehetsz Vele.:(
Puszillak Benneteket!:)

csai írta...

Kriszta!
Üdv a klubban! :S :( (Mármint a hisztirohamok miatt)
Nem tudom, nálunk a munkába állásom előtt kezdődött....