296.

Örülök, hogy hiányoltok :) Már régóta gondolkodom rajta, hogy kéne írnom valamit, mert 3-4 hete semmi értékelhető bejegyzés sem származik tőlem. Ennek az az oka, hogy mikor délelőttös hetemet taposom, akkor a délutánok kizárólag a veled való játékkal telnek el, egész héten nem is ülök a gép elé. Amikor délutános vagyok, akkor délelőtt lenne rá időm, de mivel nem tudom, hogy mi történik veled azokon a napokon, írni valóm sincs.
Szóval ma június 27.-e van, és belekezdek a mondandómba... :

• május 1.-én elmentünk csavarogni Komáromba teljesen céltalanul. A Monostori erődben éppen majális volt. Ki lehetett próbálni, hogy milyen íjjal lőni, én pedig noszogattam Apát, hogy próbálja ki. Tetszett is neki, majd mikor hazajöttünk elkezdett nézelődni a neten íjak iránt, de nagyon drágák voltak, így lemondott róla. Pár nap múlva talált egy neki megfelelőt és meg is vette. Néhány óra múlva kiderült, hogy az mégsem a megfelelő, ezért rábeszéltem, hogy vegyen olyat, ami hozzá való, és így is tett. Azóta aztán teljesen beleéli magát ebbe a hobbiba, már részt vett az első versenyén is, amin 18. helyezett lett. Szerintem ez nagyon jó teljesítmény, függetlenül attól, hogy hányan indultak (nem ő volt az utolsó ;) ), figyelembe véve azt is, hogy még 1 hónap se telt el élete első íj megfogása óta.
  Azóta nem csak az íjászat, hanem a hozzátartozó hagyományok is érdeklik, tud írni rovásírással, és hagyományos íjász ruhára fáj a foga :)
• veled és a hisztivel néha jóban vagyunk, néha pedig hadilábon állunk.
  Vannak napok, amikor elég, ha megkérlek, hogy ne nyafogva mond el, amit akarsz, hanem szépen-és általában megérted.
  Aztán vannak olyanok, amikor hiába kérlek szépen, hiába kiabálok, hiába mosdatlak fel 5x egy nap, hiába ütök oda (ezt próbálom az utolsó utáni cseppnél bevetni...), akkor is marad a hiszti. Sokszor már tudja a környék, hogy hazaértünk a bölcsiből, mert az egész utat végig ordítod, csak tudnám miért?
• azt hiszem végre kitaláltam, hogy "mi szeretnék lenni, ha nagy leszek" és megtettem az ehhez szükséges első lépést: jelentkeztem egy tanfolyamra. Remélem el is fog indulni (mert összevárnak egy x számú tanulni vágyó egyént, hogy a későbbi lemorzsolódásnál ne csak 1 maradjon végül), azt meg még inkább remélem, hogy egyszer majd sikerül is elhelyezkednem!
• tegnap szereltek valami csöveket itthon, ezért hogy ne zavarjuk a szerelőket, a Mamával együtt leléptünk az élményfürdőbe. Úgy volt, hogy 3 órás belépőt veszünk, mert annyi elég belőle, de aztán egész napos lett belőle, mert 400 ft-tal volt csak drágább. Úgy fél 11 körül értünk ki, és már akkor is nagyon sokan voltak. Féltem, hogy megint végigüvöltöd az egészet, mint tavaly a lipóti strandolást, de szerencsére ez nem így történt! Már ruhástul mentél volna fürödni :) Végül annyit áztattuk magunkat, meg csúzdáztunk (te is!), hogy fél 5-kor már beszélgettünk rajta, hogy haza kéne jönni... A legrosszabb dolog az volt, hogy nem akartál semmit elfogyasztani a temérdek kaja közül, amit a Mama csomagolt nekünk, viszont megittál egy hordónyi üdítőt. Végül is nagyon jól éreztük magunkat, ezt abból is gondolom, hogy ma egy jacuzzi reklám plakát láttán megjegyezted, hogy itt voltunk mi is, ugye?
• tegnap este nem tudtunk dönteni, hogy együnk vacsira, ezért rendeltünk pizzát. Csak a felét tudtam megenni az adagomnak. Egész éjjel erős hányinger kerülgetett, alig aludtam valamit. Reggel nem sokkal ébredés után ki is jött :$ Egész délelőtt görcsölt a gyomrom, alig bírtam mozogni. Apa szerint a tegnapi túlzott strandolásban napszúrást kaptam (de a Mama sem, meg te sem...) mert ő megette a meghagyott pizzámat és semmi rosszat nem érzett rajta. 2 óra múlva már neki is görcsölt a hasa, azóta pedig egyik dvd-t nézzük a másik után, mert felkelni sincs kedvünk :) úgyhogy megyek is vissza az ágyba...
  
• 2 hét múlva 2 hét szabadságra megyünk, amit húdevárunk már!!!

2009. Június