297.

Még néhány apróság, nehogy elfelejtkezzünk róla:

• gyűjtés: a bölcsibe menet mindig szedsz egy csokor kutyatejet, meg gyújtósnak való botot. Szerencsére ezt nem csak velem, hanem Apával és a Mamával is szoktad játszani :) Reggel aztán titokban táskaürítés van, mert nem szabad előtted kidobni még az elszáradt egyedeket sem.
  Szombaton strand előtt szedtünk egy csomó folyami követ, amit ma reggel tálba öntöttünk és elsikáltunk. Utána kivittük az erkélyre és egy törölközőre borítottuk, hogy délutánra megszáradjon. Egy óvatlan pillanatban kirántottad alóluk a törölközőt. Nem örültem neki, de mondtam, hogy azért volt ez kint, hogy arra csöpögjön le a kavicsokról a víz. Már vittem volna ki a törölközőt a fürdőbe, amikor elkezdtél pityeregni, hogy ne vidd ki, mejt megfognak fászni! Úgyhogy visszatettem alájuk. Én bejöttem, te meg kint maradtál az erkélyen. Megint kavics csörgést hallok. Kimentem és láttam, hogy teljesen ráhajtottad a törölközőt a kavicsikra. Betakajtam őket!
• fürdéskor az összes létező szöszt, hajszálat, mikroorganizmust el kell távolítanom a közeledből, különben hisztérikus roham jön rád, ami semmi mással nem orvosolható, csak azzal, ha eltávolítom az említett objektumokat. Lehetőleg homokozó lapáttal :)
• félős vagy: annyira, hogy ezen már én is meglepődök. Pici baba korodban soha nem féltél semmilyen kinézetű idegentől, lehetett férfi, nő, szép, vagy csúnya, mindenkire visszamosolyogtál, beszélgettél hozzá.
  Mostanában viszont nem kell, hogy teljesen idegen legyen, akkor is bújsz hozzám, mögém, ha van kalapod, akkor a fejedbe húzod... Szóval ahogy bírsz, úgy hátrálsz meg mindenkitől. Valahol örülök neki, mert annyi rosszat hall az ember mostanában, tehát attól nem kell félnem, hogy valaki kézen fogva elvezet tőlem. Valahol viszont furcsa érzés, mert olyanokkal is így viselkedsz, akik nem teljesen ismeretlenek, akár napi (heti) rendszerességgel találkozunk velük, mégis elbújsz előlük. Eddigi egyetlen kivétel a szomszéd család, pedig velük elég ritkán találkozunk, újabban havi 1x-2x, és ott mégse félsz senkitől :)
• nem szereted, ha fényképezlek, úgyhogy nagyon nehéz rólad fotót készítenem. Apa még segít is neked, mert: minek annyit kattogtatni? meg elegem van már a villogásból! stb.
  
• esti mese: nagyon szeretem, hogy esténként kiköveteled magadnak a napot lezáró mesélést. Ez nem mindig mese, sokszor énekelek, mert ott nem kell improvizálnom, az nekem nem nagyon megy, abban Apa a profi. Mostanában repülőről kell mesélnem, mert van egy puzzle-d, amin repülők meg helikopter van, és azt naponta többször is kirakjuk. Esténként ez ihleti a mesét. Mikor végzek, az Orgona ágát kéred. Ebbe épp hogy belekezdek, máris befogod a szám, hogy ne te, majd én! És akkor elénekled egymás után 3x-4x magadnak altatóként. Pár hete újra kezdtem énekelni a Micimackót, amit néhány hónapos korod óta énekelek, illetve hallgatunk Halász Judit előadásában cd-ről. Épp a hétvégén lepődtem meg azon, hogy még soha nem hallottam, hogy ezt énekelnéd magadtól mondjuk napközben, mégis ahogy énekeltem, úgy te is velem :)
  A Mamával ezt az esti összebújást susogásnak hívjátok, ezt is onnan tudom, hogy egyik este mikor odafeküdtem melléd, azt mondtad, hogy Anya susogj nekem! Nem tudtam, hogy az mi, és belesusogtam valami zagyvaságot a füledbe és az volt a jó :)
• napközben sokszor énekelsz vagy mondasz mondókákat magadtól (kérésre nem mindig). Kedvencek a Csip-csip csóka, Megy a hajó a Dunán, Orgona ága, Lepke, lepke (szállj a tenyerembe, nem szállok mert félek, örülök, hogy élek!), Mókuska (lecsengőben). Ritkán hallok a szádból olyat, amit a bölcsiben tanítottak :$ viszont annak örülök, hogy ennyire megmarad benned az, amit tőlem hallasz :)

2009. Július