326.

A múlt héten túl sok esemény nem történt velünk. Arra emlékszem, hogy amikor hazaértünk, szinte minden nap őrületes, végeláthatatlan hisztibe kezdtél, amit arcmosással próbáltam csillapítani. Mindig sikeres volt. Utána egyből a régi kislányommal társalogtam.
A játékok között volt gyurmázás, rajzolás, általam rajzolt babára ruharagasztás.

Pénteken elmentünk az új játszira. Én most voltam ott először, de te már tudtad az utat. Meg azt is, hogy az első ajtón hiába próbálkozok, az zárva van. Aztán a kapuban állt egy biztonsági őr, tőle megkérdezted, hogy bemehetek? Ő meg mosolyogva válaszolt, hogy persze! Egyből előre siettél (mert motorral voltál) a focipályákhoz, én meg alig láttalak meg a nagy tömegben. Ott felszaladtál a lelátóra, és ott nézegettél. 2 fiú a palánkon keresztül mászott be a pályára, és megkérdezted tőlünk, hogy miért ott mentek be? miért nem az ajtón? (ami ott volt 3 méterrel arrébb...) de ők nem hallották... Még mászókáztál egyet a korláton :( aztán mentünk is játszira, ahol annyian voltak, mintha most lett volna a megnyitó. A nap végére elég sok játékot tudtál használni, amihez persze először kellett a segítség, meg az útmutatás. Mondjuk én sem tudtam, hogyan kell használni a banáncsúszdát, amíg egy anyuka fel világosított... Neked nagyon tetszik ez a játszi (nekem egyáltalán nem, amivel nem voltam egyedül a szülők között... mert szép lett, az tény, csak használhatatlan...), sötétedésig maradtunk.

Szombaton boltban voltunk, meg lottózóban. Választottál 3 sorsjegyet. Itthon elcsented a pénztárcámat, és mire észrevettem, már kapartad is le az egyiket. Rád szóltam, hogy csak egyet szabad, a másik kettő a miénk Apával. Azt mondtad, hogy jó, csak ezzel nyerek! Lekapartad, és megmutattad, és tényleg nyertél vele 200 ft-ot :D Apa is lekaparta az övét, de az nem nyert, az enyémet megint megszerezted és azzal is nyertél 200 ft-ot :D
Délelőtt rakodtunk, porszívóztunk, rajzoltunk filccel, zenét hallgattunk. Ha itthon vagy, sosem tudlak 2 óra előtt elaltatni. Most volt 4 óra is, mire elaludtál. Leültem egy kicsit netezni. De tényleg csak egy kicsit, mert fél óra múlva fent voltál. Kimentünk palacsintát sütni. Te akartad kevergetni a tésztáját, amit meg is engedtem. Aztán mikor elfordultam, mindkét kezeddel benne turkáltál, utána meg öntötted bele a sót... Mikor elvettem tőled a tálat, megint hisztiztél, ezért beküldtelek a szobába. Aztán amikor abbahagytad a hisztit, jöttél ki, hogy segítsek levenni a filcnek a kupakját. Segítettem, de addigra már megint kevergetni akartad a tésztát. Megengedtem. Közben már sütöttem ki a palacsintát. Aztán annyira kevergetted, hogy az asztalon már majdnem több volt, mint a tálban. Úgyhogy megint elvettem. Persze ez sem tetszett. Addigra megkentem a palacsintát nutellával, és odaadtam. Kinyaltad belőle a csokit, a tésztát meg ott hagytad... Újra megkentem, és rád parancsoltam, hogy edd meg. Nagy nehézségek árán, villával, hajlandó voltál 1 db-ot megenni.
Ekkor Apa megjött. Versenyen volt megint, de eléggé letört volt, mert rosszul ment neki a verseny. Azt nem tudom, hogy írtam-e, de a múlt heti versenyen első helyezést ért el, aminek nagyon örültünk. Te meg főleg! Kapott egy faragott kupát, egy érmet, meg egy oklevelet. Erre a versenyre is úgy engedted el őt, hogy hozzál ám mintás poharat!

Vasárnap még éjjel nagyon nehezen aludtál el, és többször is fent voltál. Odafeküdtem melléd. Végül éjjel is hisztiztél nagyon sokat. Kértél kisbabát, rongyot, amivel a szemedet törölgeted, inni, meg nagy magot(sós mogyoró), de nem kaptál, úgyhogy Apa ekkor begurult, átjött, és elvitt magához, és beállított a sarokba. Te ott, én meg a szobádban bőgtem. DE! Te fél perc múlva befejezted! És hisztinek nyoma sem volt. Visszajöttél hozzám és elaludtunk. Fél óra múlva megint rákezdtél. Végül mindannyian visszamentünk Apa mellé. Csakhogy állandóan rugdaltad őt, úgyhogy most ő ment át a te szobádba. Végül így aludtunk reggelig. Ami nem volt valami sok, mert mindez hajnali 3-kor volt.
Reggel felkeltél és éreztem, hogy nincs minden rendben. Megmértem a lázadat és volt egy kis hőemelkedésed (37,8 - de popsiban, úgyhogy "csak" 37,3) . Láttam, hogy elfekvős kedvedben vagy, úgyhogy nem is mentünk sehová. Aztán pár óra múlva már jobban lettél (volt erőd rosszalkodni), így elmentünk a piacra, meg a boltba. Hazajöttünk és bebújtál az ágyba tv-t nézni. Újabban a Mr. Bean a kedvenced. Volt egy rész, amikor elbújt a postaládába, úgyhogy mindig azt mondod, hogy nézzük a kuka bácsit, aki bebújt tegnap a postaládába? Nézted is jó sokáig, tuti 2x minden részt. Sőt volt olyan, amikor már előre mondtad, hogy mi fog következni:
Pl. egyszer a strandon fogja a kezében a fürdőgatyáját, és kérdezted tőlem, hogy
-Mit csinál a kuka bácsi?
-Át fog öltözni.
-Belefújja az orrát a bugyijába?
-Dehogyis!
Erre belefújta az orrát a fürdőgatyába...

Megint volt 2 óra mire elaludtál, de most sikerült másfelet pihenned. Mikor felébredtél, megint nagyon melegnek éreztem a fejedet, úgyhogy megmértem, de megint éppen csak volt hőemelkedésed. Mondta Apa, hogy akkor felhívom a Verát, hogy nem megyünk hozzájuk. Erre sírva fakadtál, hogy miért nem megyünk? Aztán kérdeztem, hogy jól érzed-e magad, nem fáj semmid? Igen, nem volt a válasz, úgyhogy elmentünk.
Mikor megérkeztünk odaadtad Virágnak a szülinapi ajándékát (egy melegítőt kapott, meg egy nagy zacskó gumicukrot), aztán indult is játék. Megbeszéltük, hogy csak fél órát maradunk. Apa segített a Józsinak fűnyíróba életet lehelni, én meg játszottam hol a Virággal, hol a Jocival. Téged meg elbűvölt a hintaágy, a sima hinta, a hajó hinta... Beszélgettünk sokat, a Vera már a vacsorának állt neki. Ugyanaz volt a vacsora, mint nálunk az ebéd, de itthon nem ettél, ott meg elég jól... Végül 8 óra után indultunk haza, de ekkor sem szívesen jöttél. Megbeszéltük, hogy ha őket nem zavarjuk, akkor jövünk gyakrabban, mint régen :) Én szívesen dajkálom a gyerekeket (akiket egész délután alig láttunk...), segítek füvet nyírni, mert azt nagyon szeretem, Apa meg elvan a Józsival, szerelgetnek. Ők lettek volna a szomszédaink, ha sikerült volna megvenni a házat :(
Itthon aztán beszélgettünk arról, hogyan kéne alakítgatnunk a lakást (már amennyire lehet). Mondtam Apának, hogy vennünk kellene neked egy heverőt (én már ki is néztem egy nagyon csinit), betenni a mi ágyunk mellé közvetlenül, és én feküdnék azon az oldalon és akkor együtt is lennénk, meg nem is, nem kéne állandóan sétálnom az éjszaka közepén. Erre Apa hallani sem akart az ötletemről, mert milyen jó, hogy elalszol közöttünk, aztán valamelyikünk átvisz a te szobádba és mindenki jól van. És épp a mai éjjel megint fent voltál, és megint költözködnöm kellett. Tényleg jól vagyok...

A mai mázsálás:

Apa: 122,3 kg (-3,2 kg)
Anya: 77,8 kg (-4,4 kg)