328.

Hétfő:

• alaposan rám hoztad a frászt: elindultunk a bölcsibe, majd egy emelettel lejjebb jutott eszembe, hogy nem hoztam pénzt magammal, pedig bölcsi után mindig megyek boltba. Vissza is szaladtunk. A kulcsot a zárban hagytam, az ajtót nyitva, bejöttünk mindketten. Mikor indultam volna ki, akkor csapódott be az ajtó. Te kívül voltál, és mire odaléptem az ajtóhoz, már fordítottad is el a kulcsot :S Én még ennyire sose ijedtem meg! Minden rossz átfutott az agyamon, hogy megpróbálod visszafordítani a kulcsot, de nem sikerül, bepánikolsz, elmész valahová, én meg ott maradok a lakásba bezárva. Még a pótkulcs se segített volna, ha lett volna, mert nem tudtam volna betenni a zárba... Végül aztán simán kinyitottad az ajtót, mindenféle gond nélkül, de én szét aggódtam magam azalatt a 20 mp alatt.

Szerda:

• reggel Apa már elment, mire felébredtél, és nem akartad nekem elhinni. Igyekezve kellett öltöznünk, mert egy kicsit késésben voltunk. Megkértelek, hogy vedd fel a cipődet. Elkezdtél szenvedni, hogy nem tudod, meg kicsi vagy, és különben is! Na, erre fogtam magam, felöltöztem, és mondtam, hogy megyek egyedül a bölcsibe. Kimentem és be is csuktam az ajtót. Hallottam, ahogy belekezdesz a reggeli áriádba. Hagytam, hogy megtartsd az előadást, aztán visszamentem. Volna. Ugyanis lefeküdtél az ajtóba, és alig bírtam bemenni. Utána fél perc alatt felkapkodtad a cipőidet...
• 2 hete a Mamának ellopták a biciklijét. Naggggyon drága volt amúgy is, meg rajta volt a gyerekülés is. Hüpphüpp. Mivel szüksége van rá, vett egy másikat. Ugyanolyan drágát. Ma ellopták azt is. Remélem, gyerekülés (még) nem volt rajta. Valahogy most csőstül jön rá(nk) a baj...