334.

Hála a korai télnek, rettenetesen depressziós hangulat lett úrrá rajtam, amit tetéz még az is, hogy semmi nem sikerül, vagy nem úgy, ahogy az elvárható lenne mostanában.

• fogyókúra: egyik héten szépen látszik a mérlegen állva a súlycsökkenés, a másik héten meg visszajön az addig nagy nehezen leadott pár deka. A másik meg, hogy nem onnan megy le, ahol éppen amúgy is sok a felesleg. MELLesleg eddig sem voltam bőkeblű, de most aztán közelítek a teljesen lapos állapothoz. Eddig innen fentről nem is volt olyan szembetűnően nagy a hasam, de most, hogy leeresztettem, sokkal jobban látszik. A nadrágok ugyanúgy feszesek, vagyis onnan nem sok deka csúszott le.
  
  
• munkahely: eddig sem szerettem ott dolgozni. A hely sem tetszett, a munkatársak sem (azért valahogy csak elszenvedtem 8 évet közöttük-na jó, ebből 3-at babáztam). Egy ideje viszont minden nap ismét görcsbe rándul a gyomrom, mikor beérek az üzembe, hogy ma éppen miért fogok lecseszést, esetleg fegyelmit kapni. Pont a héten történt, hogy az egyik munkatársam azzal fogadott, hogy gond volt az anyaggal, amit közösen csináltunk. Meg is mutatta, hogy mi, aztán egy kicsit megnyugodtam, mert én tudtam arról a problémáról, amiért még előző héten szóltam is a műszakvezetőnek, ő meg tovább küldött engem a meóshoz. Neki is megmutattam, szóval ő is tudott róla. Azt mondta semmi gond vele, mert javítják. Ezt én el is mondtam a főnöknek, hogy nekem akkor ezt mondta. Meg is kerestük együtt a műszakvezetőt, aki igazolt engem, de a meós meg simán letagadta, hogy én szóltam neki. Innentől az ostor visszacsapott. Természetesen nem az én szavam döntött. Arra jutottak, hogy nekünk kell kijavítani az elrontott anyagot, méghozzá úgy, hogy lehúzzuk a kártyánkat a ledolgozott 8 óra után, majd ott maradunk javítani. Ebbe én nem mentem bele, (többek között azért sem, mert ha addig történik velem valamilyen üzemi baleset, amikor hivatalosan nem is vagyok ott, azt hogyan fogják nekem igazolni???) ezért megoldották máshogy, ha jól tudom, már ki is vannak javítva. A meós azóta napi szinten kitol velem, úgyhogy "öröm" a munka.
  
  
• szülői értekezlet: 8-ra mentem szerdán dolgozni, hogy ez a nap se maradjon ki, így én vihesselek a bölcsibe. Apa átvállalt volna, de nem tudja felfogni, hogy mit jelent nekem az, hogy minden 2. héten csak annyit vagyok veled, hogy elrohanok veled a bölcsibe... Egy nap kiesés is nagy tragédia lett volna az amúgy is labilis érzelemvilágú lelkemnek. Szóval elvittelek, majd robogtam melózni. Aztán alig vártam, hogy végezzek, mehessek a szülőire, majd utána beterveztük, hogy megvesszük a szőnyeget. Fél 5-kor kezdődött a "megbeszélés", de korántsem az volt, amire én számítottam. Egy reflexológus tartott egy 1-1,5 órás előadást mindenféle témában: a 6 hetes baba talpmasszázstól kezdve a gyerekvállaláson át, az időskori energiatúltengésig. Itt már majdnem elaludtam. Aztán csoportbeszélgetéssel folytatódott: mit csinálnak a gyerekek (ez még érdekelt is), hogy élték meg a szülők a bölcsődei életet, mit mesélnek a gyerekek, mi változott azóta, hogy bölcsisek, lettek-e új szokásaik... Kezdtem kellemetlenül érzeni magam a sok kisgyerekes anyuka között, akiknek kivétel nélkül szeptemberben kezdte a csemetéje a bölcsit. Az én számból már hülyén hangzott volna, hogy mennyire nehezen élem meg a mindennapokat, amikor nem vagyunk együtt, pedig ez az igazság, hiába tart már 10 hónapja ez az állapot. Inkább csendben hallgattam a cumisüvegről való leszoktatást, a pelusnélküliséget, a kanállal való evés nehézségét. Közben meg azon agyaltam, hogy mi a francot keresek én itt, mikor itthon is lehetnék veled? Fél 7-kor tudtam csak lelépni, amikor is betettelek a fürdőkádba, csináltam vacsit, és feküdtünk le aludni. Se szőnyeget nem tudtunk venni, se veled nem lehettem, lehet, hogy ez volt az utolsó szülői értekezletem...
  

• iskola: szombaton elkezdődik az iskola, amire elég sok pénzt kell befizetni egyszerre (10500 ft a havi + 18000 ft a tankönyv), és nem tudom, hogy honnan fogjuk elvenni a rávalót. Apával pont ma délelőtt zörrentünk össze azon, hogy venni akart a motoromba új akksit, mert esténként nem tudom beindítani a hideg miatt. Ő ma venni akart egy újat, de én meg új szőnyeget szeretnék a szobába, ami szintén nem olcsó (kb. 25 ezer ft). Úgy érzem, hogy eddig is meg voltam motor nélkül valahogy, most ezt az egy hónapot is ki fogom bírni. Neki nem tetszett az ellenkezésem, ezért feldúlva elviharzott. Én meg itthon bőgtem fél délelőtt.

Azt hiszem lenne még mit kiírnom magamból, de meghagyom holnapra...