Egész héten jár az agyam veszettül valami megoldást keresve, de soha nem tudok túljutni egy bizonyos ponton. Mihelyt eszembe jut valami, egyből telefonálok Apának, aki azonnal elveszi a maradék jó(?) kedvemet is. Aztán folytatom magamban a gondolkodást. Mindig ott lyukadok ki, hogy marad minden úgy, ahogy most is van. De most, meg így nem jó, úgyhogy kéne valami megváltó terv. Ami a láthatáron sincs.
A napok közben eltelnek és mindjárt itt a november közepe. Másfél hónap, és egy új év következik. Amúgy is nehezen szokott kezdődni az új év, de ez a mostani még sokkal nehezebb lesz. Nem tudom, hogy egyáltalán a folytatás biztatóbb lesz-e? Vagy folytatjuk a megkezdett mélyrepülésünket? Az nagyon elkeserítene... Ott tartunk, hogy a pozitív gondolkodás is meginog ilyenkor, mikor sorozatban érik az embert a kudarcok. Próbálkozom, de nagyon fájdalmas a pofára esés. Talán először fordult velem elő, hogy a munkahelyemen is csak ültem a gépnél, meredtem magam elé, néha bepárásodott a szemem, néha meg kínomban röhögnöm kellett magamon.
Próbálom győzködni az agyam, hogy attól fog minden a jó irányba változni, ha el is hiszem, hogy ez így lesz, és elhessegetem a negatív gondolataimat.
Ezen felbuzdulva holnap (vagyis már ma) elmegyek a lottózóba és kitöltök egy 4 hasábos ötöslottót, mert minden órában kisorsolnak 2 millió forintot. Így adunk a sorsunknak egy esélyt, hogy a jó irányba forduljon!
10 megjegyzés:
Sajnálom. :(
A pozitív gondolkodás biztosan segít, bár tényleg az lenne az igazi, ha ezt nem csak te, hanem MINDKETTEN így gondolnátok, mert ha 2 ember közül mindig csak az egyik bizakodik, az hosszú távon tényleg hatalmas energiát tud felemészteni. Remélem, csak átmeneti a kilátástalan helyzet és hamarosan minden megoldódik!
Szia!
Milyen baj van? Anyagi, párkapcsolati, vagy csak télidepressziós? Tudod, én is hasonló cipőben jártam mostanság de azért már kezdem látni az alagút végéna fényt! Az a baj, a férfiak szerintem eleve könnyebben feladják a dolgokat, meg egy darabig tettetik, hogy nincs baj, aztán meg maguk alá zuhannak... Na, ilyenkor jövünk mi, nők!!! (Csak sajna tényleg erősnek kell lennünk, mert azt az energiát, amit a férfiak lelkének ápolására fordítjuk, ritkán kapjuk ilyen formában vissza...)
Kitartás, jön még kutyára teherautó... Puszi: Manka
:( Nagyon sajnálom, és kívánom, hogy minden megváltozzon, és ne kelljen negatív gondolatokkal teli napokat élned. Tudom, hogy rossz, ismerem sajnos. Megoldás is biztos van, csak tiszta fejjel könnyebb megtalálni. (talán... :P)
Sejtem mit érzel,voltam,vagyok és szerintem még leszek is így.:PPP
Szerinted a pozitív gondolat segít,mert akkor rögtön én is így állok a dolgokhoz.:))))
Remélem megnyertétek a 2 millát!:)))
Pusza!
Judit
Nem tudom mi lehet a baj, de bármi is az nagyon sajnálom, hogy ennyire elkeserít. Így okosat nem nagyon tudok mondani csak annyit, hogy előre tekintsetek és mindig csak a jóra gondoljatok!!!
Szia!
Azt hiszem Te kérdezted, hogy lehet azt a freeblogos izékét intézni :)???
ha belépsz egy Freeblogos blogra, és kommentet szeretnél írni, a felhasználóhoz, beírod a nevedet (pl. Kriszta, vagy egyéb) a beírod az email címedet és a honlaphoz, pedig a blogod linkjét a www.-vel együtt. És akkor csak a neved jelenik meg, de ha rákattitanak, akkor a blogod nyílik meg :)
Remélem érthető voltam :)
Jobban vagy már?
Szerintem mindannyian kerülünk gödörbe, csak van aki elismeri, van, aki nem.
Anyukám mindig azt mondja, mikor magam alatt vagyok, hogy a Jóisten soha nem rak ránk nagyobb keresztet, mint amekkorát elbírunk! Nem bölcselkedni akarok, mert nálam pesszimistább ember ritkán akad, de ez igaz.
Ja, és lentről csak felfelé vezet az út!
Ölellek!
Nagyon sajnálom!:((
Remélem minden rendbe jön, jóra fordul! Csak higyj benne, ne add fel a reményt, az álmaidat!
Millió puszi!:)
Szia! Nem írsz egy kicsit Szabiról? Az neked is jót tenne, meg mi is nagyon szeretjük olvasni! (Vagy most olyan hét van, amikor keveset látod?)
Azért csak nagyon jó nektek, mert tietek ez a kis szupernő!!!
Puszi: Manka
Köszönöm a sok biztató szót, nagyon jól esik nekem!
Próbálok nagyon türelmes lenni ebben a nehéz időszakban Apával, aki amúgy sem könnyű eset, de most meg főleg nem hagyja magát. Állandóan csak a rosszat látja mindenben, teljesen el van keseredve. Pedig engem sokkal jobban aggaszt, az, hogy egészségileg nagyon ártalmas a sok aggódás.
Fogok írni még ma valamit. A héten végig együtt voltunk, ezért nem írtam, nehogy abból a kevésből is elvegyen a net :)
Megjegyzés küldése