Március

Március 6-án végleg pontot tettünk a hónapok óta tartó hercehurca végére egy válóper formájában. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nincs közöttünk vita, többnyire megbeszéljük a dolgokat. Nézeteltérés van, azt meg megoldjuk magunk, ahogy jónak látjuk.

Március 30-án betöltöttem a 30. évemet. Mondhatnám, hogy húú de jó volt, meg mennyi minden másképp történik azóta, meg átértékeltem az életem és így tovább, de sajnos ez nem igaz :( Nem volt semmilyen katarzis élményem aznapra, és nem éreztem úgy magam, mintha az egész nap rólam szólna. Pedig így volt, és voltak, akik mindennek ellenére próbáltak a kedvemben járni. Anyu meglepetésből telerakta a lakást lufikkal, mire hazajöttünk az oviból.
Te pedig rajzoltál nekem szülinapomra, amit 2 héttel később ki is érdemeltem tőled. Hosszú könyörgés után.
Ani meg egy meglepetésbulit akart csapni, amiből csak meglepi lett, mert a vendégek nem jöttek el. Kaptam viszont ajándékba egy tortát, és egy fürdősót :)
Még mindig nem látom mi a problémámra a megoldás, a gyógyír, és nem tudom, hogyan tovább. Egyszerűen éljük a mindennapokat, egyáltalán nem boldogságban, de annál több türelmetlenségben, feszültségben és tanácstalanságban.