Apával meg velem viszont annyi történt, hogy sikerült végre szóban megállapodnunk arról, hogy épp itt az ideje egy saját kuckó vásárlásához. Mert mint az első bejegyzésben írtam vala, most a bátyámmal lakunk egy fedél alatt egy bérlakásban, ami a napokban kezdett terhessé válni kis családom számára. Nem részletezném, hogy mik voltak a kiváltói ennek az elhatározásnak, de már régóta gyűlik bennünk a "düh", és nem szeretném megérni azt a napot, hogy nem állok szóba a testvéremmel emiatt. Épp olyan, mintha albérlet lenne, annyival talán rosszabb, hogy erre költenünk is kell. Én szeretném, mert mégiscsak benne lakunk, és jobb a szépben élni. De Apa érvei is meggyőzőek, hogy mégsem a miénk, és amennyit erre költünk, azt a sajátunktól vesszük el... Ezért aztán most feladtam minden lakásszépítési tervemet és belekezdtem az eladó lakások illetve a lakáskölcsönök tanulmányozásába. Van időnk elemezni, mert a dolog csak tél végén válik aktuálissá, és mindkettőből szeretnénk a legjobbra rátalálni.
Tegnap beszéltem egy ismeretlen banki tanácsadóval, akinek azért sikerült letörnie a kezdeti örömömet. Felvázoltam neki a helyzetünket, hogy nincs önrész, van helyette egy fedezet, van kisgyerekünk, életbiztosításunk, meg kevés fizetésünk :( Erre ő közölte, hogy szocpolra nem tarthatunk igényt, a biztosítást ne vonjam be a hitelbe, a kölcsön törlesztő összegének annyit mondott, amennyi az én jövedelmem családi pótlékkal együtt :(((( Most abban bízom, hogy ez csak EGY vélemény volt a sok közül és minél több dolognak nézek utána, annál inkább fogok JÓ ajánlatot találni.
Sebaj, ezektől a képektől majd jobb kedvem lesz!
Mama vette neked a szemüveget, hogy ne az övét kapkodjad le:
Lehet nem látszik jól, de egy kenyérhéj-darabka lóg a szádból:
Álmos, de csak azért sem alszol:
Egy puszi dobás jól elkapott
Remélem, látszik a lényeg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése