A szombat éjjelünk viszonylag nyugisan telt. Ez talán köszönhető annak, hogy este 10-kor még randalíroztál szoba szerte. Leginkább a porszívóval támadt nézeteltérésen próbáltál változtatni. Húztad-vontad, tekerted-csavartad és közben vadul gyakoroltad legújabb tudományod: ráztad a fejed. Mindenre. Nem érted még a fejrázás jelentését, mert megkérdeztem tőled, hogy: kérsz teát? Mire elkezdted rázni a fejed, hogy nem, közben meg tátottad pici szádat. Annyira aranyos vagy ilyenkor! Az egész tested a segítségedre van, még a popsidat is rázod. Hát meg kell zabálni!
Szóval éjjel megint felébredtél fél 3-kor, de csak almalé ivás céljából. Nem volt sikongatás, visítás, hiszti. Nem tudom, hogy ettél volna-e, mert nem volt itt elkészített kaja, hogy nehogy megint megsavanyodjon. De mivel visszaaludtál, gondolom nem voltál éhes. Pedig a vacsit megint kihagytad.
Apával arra gyanakodtunk, hogy esetleg a torkod fájhat, mert én is elég göthös állapotban vagyok, de aki így megtudja enni a burgonyacsipszet, mint Te, annak tuti nem fáj a torka :)
Most reggel pedig csodák-csodájára elfogadtad a tejcit. Csak 175ml-t, de az is több, mint a semmi. Meg nem elsőre cuppantál rá, de nem is kellett félórát üldöznöm a cumisüveggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése