76.

Drága Cicám!

Úgy döntöttem, hogy mivel még nagyon rövid ideje (a világegyetemhez képest :) ) írom a naplót, ezért még változtathatok rajta bőven. Mostantól tehát a napló nem csak bele a nagyvilágba, hanem egyenesen Neked szól. Továbbra is publikus lesz, örülök, ha más is olvas és megírja a véleményét. Bele is kezdek.

A hétvégénk nem volt túl jó :( Először is esett az eső, rettenetes vihar volt mindkét nap. Olyan szél volt, hogy sok helyen kéményeket, tetőket bontott le. Apa szombaton dolgozott és nagyon ideges volt, mikor hazajött. Eddig sem tolerálta, hogy eleven kiscsaj vagy, de ma aztán…! Megkértem, hogy menjen le boltba üdítőért, de neki nem volt hozzá kedve. Én lementem volna veled, de mire felöltöztünk volna mindketten, addigra bezárt a bolt. Azt persze nem ajánlotta fel, hogy menjek le egyedül, addig majd ő vigyáz rád. Végül nem ment le senki a boltba, ittam vizet. Természetesen nem haltam bele, de ha Apáról van szó, én soha nem mondok ilyet, hogy nincs kedvem valamihez. Aztán megkértem, hogy menjünk ki együtt a Tescóba, de egyre idegesebb volt velem, és közölte, hogy fáradt, mert dolgozott, hagyjam végre békén. Jól megbántott a modorával és a beszólásaival. Aztán persze én tehettem mindenről… Mert ilyennek nevellek! Az este további részében nem is szóltam hozzá, de ez kicsit sem hatotta meg. Másnap is ment dolgozni, de még csak bocsánatot sem kért az előző nap miatt :( Mikor hazajött, úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna :( Megkérdezte, hogy kimenjük-e a Tescóba, akarok-e üdítőt venni, lemegy ő a boltba, mert úgyis esik az eső…Sőt este, mikor Téged altattunk (közöttünk) megpuszilt Téged is, és engem is, pedig nem nagyon szokott…

Talán beléd bújt a kisördög, de pár napja nem unatkozok melletted. Most az a módi, hogy az előszobában felveszed a cipőinket, papucsainkat (természetesen fordítva-vagyis a sarka van a lábujjadnál) és végig csettegsz benne a lakáson. Ez nem kis zajjal jár :( Megcsinálod a vendégek cipőjével is :(((

Ma délelőtt kimentél a konyhába, és feltűnt, hogy nagy a csend. Kimentem utánad és láttam, hogy a zsemlemorzsás doboz a földön, Te pedig ülsz a morzsa közepén és kis kezeiddel söpröd jobbra-balra. Az én hibám! Miért nem tettem el a dobozt? Összesöpörtem és bejöttünk. Hamarosan megint megléptél. Utánad mentem és ültél a szemetes mellett, egyik kezedben a tejes doboz, a másikkal pedig a dobozban maradt pár csepp tejet söpörgetted jobbra-balra. Kidobtam a dobozt feltöröltem a konyhát, és bejöttünk a szobába. Próbáltalak lefoglalni többféle játékkal is (rajzoltunk zsírkrétával, poharakból tornyot építettünk, gyűrűket rúdra fűztünk, képeskönyvet nézegettünk…) de pár percnél tovább nem maradtál egy helyben. Míg én olvasgattam, Te kimentél a konyhába, kivetted a kukából a tejes dobozt és a papírtörlőt, amit az előbb használtam és ugyanazokkal a mozdulatokkal, mint én, törölgetted a padlót :) Az én hibám! Miért nem figyelek Rád jobban?
Újra feltöröltem és megint bejöttünk enni. Mikor megint megszöktél, egyből mentem is utánad, nehogy megint takarítanom kelljen, de nem voltam elég gyors, mert addigra már fejre is állítottad a szemetest :S Az én hibám! De miért is??? Újra összetakarítottam és végre becsuktam a konyhaajtót :) Nem Te lennél, ha ennyiben hagynád a dolgot! Először ütötted az ajtóüveget. Mikor Rád szóltam, abbahagytad. Aztán kimentél a fürdőbe és kivetted a mosóporos dobozból a mérőpoharat. De nem ám így egyszerűen, hanem alaposan szétszórva a mosóport a szőnyegen és az előszobában :S Ekkor már kezdtem ideges lenni… ja, mindez abban a fél órában történt, míg itt ültem a gép előtt. Nem egész nap. Egyszerűen itthon nem tudlak lekötni semmivel :( viszont, ha esik az eső, ki se mehetünk :( Nagyon várom már a jó időt!!!