91.

Hosszú idő után (1 hónap), tegnap ismét a Tündiékkel töltöttük a délelőttöt. Először kipróbáltad a Zorka motorját, mert Neked is ugyanolyan van, leszámítva, hogy a tiédnek a kereke sima felületű, ezért nem ment előre. Zorkáé bordázott, azt tudtad is hajtani :) Ez a tény arra ösztönzött engem, hogy be kell ruháznunk egy olyan járgányra, amit tudsz is hajtani… Tettünk egy kiadós sétát, mialatt Tünde kiíratta a bölcsiből Zorkát, mivel jön a kistesó, így nem kell mennie bölcsibe. Én pedig megkérdeztem, hogy mikor van beíratás, mert nálunk nem jön kistesó, és előfordulhat, hogy igénybe kell vennünk ezt az intézményt :( Mindent megteszek, hogy ne kelljen, de ha mégis, nem kell az utolsó pillanatra hagyni a keresést. Ezután elmentünk a Plázába, mert a Tündének banki dolga akadt. Ez időre befizetett titeket a gyermekmegőrzőbe. Ez egy kicsi, kerítéssel elhatárolt rész a Pláza kellős közepén. Ti ott randalíroztatok, én meg hol egyikőtökre, hol másikatokra figyeltem, hogy épp mit rosszalkodik. Volt felfújt légvár (egyikőtöknek sem jött be), mászóka csúzdával a végén (Zorka szerette), labdák rengetege, amibe a csúzdáról érkeznek a gyerekek (ezt imádtad!!! Ki se mozdultál belőle :) ), lábbal hajtós jármű (kicsit tetszett mindkettőtöknek), hintaló (egyikőtök sem szerette, Te egyenesen féltél tőle), és egy házikó, benne egy hintaszékkel és telefonnal (Zorka bent szerette, Te pedig bekukucskálni szerettél). Egy órát töltöttetek ott, nagyon jól éreztétek magatokat. Hazafelé menet, Te elaludtál a kocsiban, így kényelmesen el tudtunk menni még boltba is. Tünde már igyekezett haza főzni, mi még maradtunk lent, hogy tudjál aludni nyugodtan. Kinéztem addig a motort, amit meg szerettem volna venni, és megbeszéltem az eladóval, hogy ha felébredsz, lejövünk kipróbálni. Közben megjött Apa, és amíg nyitottam ki a tárolót, Te felébredtél. Felhoztuk a cuccainkat és mentünk is vissza a motorért. Kipróbáltad, hogy nem magas-e és még hajtottad is kicsit. Bár elég szokatlan még, hogy a hátsó kereke nagyon széles, így meg kell tanulnod a hajtási technikáját, de az eladó szerint hamar belejössz. Úgy legyen.

Miután megfőztem az ebédet, elindultunk a postára, ahol találkoztunk a Mamával. Feladta a mi csekkünket is. Közben odajött beszélgetni egy általános iskolai osztálytársam, akivel már egy éve nem beszéltem. A Mama közben végzett a postán, és elmentetek hozzájuk, míg mi tovább beszélgettünk. Már kezdtem fázni (mert a babakocsin volt a kabátom, azt meg a Mama elvitte…), de az osztálytárs csaknem fogyott ki a témából :) A helyzetet az éppen érkező Niki, Norbi, Dorka oldotta meg. Míg Norbi a postán várakozott, Niki odajött beszélgetni, így az osztálytárs hamarosan elköszönt. Norbi végzett odabent, így négyesben elindultunk haza. Merthogy Ők is abban a házban laknak, mint a Mama :) Mikor megérkeztem, Mama meg a Papa a földön ülve, Téged dömperben tologattak. Vicces látvány volt :) Amíg kiéltem netezési vágyam, a Mama alig győzött utánad rohangálni. Mindent le és kipakoltál, minden gombot nyomogatni akartál, minden távirányítóra szükséged volt, a Papa fiókjában pedig olyan kincsekre bukkantál, mint: tűzőgép, csavarhúzó, mérőszalag, olló, toll, ceruza… szóval csupa olyanra, ami veszélyes lehet a számodra. Persze az összes játék sem ér fel ezek valamelyikével. És természetesen, ahányszor átmegyünk, mindig ez a menetrend, mégsem unod meg. Nem úgy, mint a játékokat…

Miután hazaértünk, viszonylag könnyen történtek este a dolgok. Ettél vacsira sajtos kenyeret, beléd erőltettük a gyógyszert, néztük a tv-t közösen. A sötétben viszont valamiért nem akartál elaludni. 10 perc nyüglődés után jöttem csak rá, hogy lehet, hogy a vacsit megetted, de tejet nem ittál, ez pedig része az esti elalvásnak. Gyorsan pótoltam a hiányosságom, és az elalvás is sikerült :) Éjjel nem keltél fel egyszer sem, hanem csak reggel 6-kor. Akkor is annyira, hogy megigyad a reggeli tejet, és már aludtál is.
Most pedig 9 óra elmúlt és még mindig alszol.