A történet úgy kezdődött, hogy hétfőn lementünk homokozni. Éreztem már akkor is, hogy kevés lesz csak a póló rajtam, de nem vagyok egy fázós típus, meg mozogtam is eleget.
Kedden míg aludtál, ideültem egy kicsit netezni, de fél óra múlva úgy éreztem, mintha valaki a vállaimra állt volna. Alig bírtam feltápászkodni a székből, olyan nehéznek éreztem mindenem.
Estére rám jött egy "mostfagyokmeg" érzés, és hiába voltam felöltözve és betakarózva, ez nem javult. A lázmérő csak 37,5-öt mutatott, a fejem majd szétrobbant, hányingerem volt. Gyorsan ágyba dugtunk Téged. Vettem be egy Coldrexet, és én is lefeküdtem. Még Apa poénkodott is, hogy 6 óránként lehet bevenni, kár, hogy este van. Mondtam neki, hogy mire letelik a 6 óra, úgyis ébresztesz. Éjjel 3-kor telt le a 6 óra, addig már 2x fent voltál... Nézem a pozitív oldalát: legalább bevehettem a tablettát :)
Másnap reggelre az összes bajom elmúlt, jött viszont egy másik: annyira fájt a torkom, hogy alig bírtam nyelni. Szedtem tovább a gyógyszert és ettem a Negrót. Ma reggelre még jobban fájt a torkom és a nyelés, így a tabletta szedését felfüggesztettem. Más nyavalyám már nincs, talán annyi, hogy nehezebben hajolok le, mert kicsit megszédülök. De mivel hajolgatnom nem nagyon kell, így ez nem is olyan nagy gond.
Ezért aztán délelőtt lementünk a játszótérre Nikiékkel homokozni. 3 órát voltunk ott. Először féltünk, hogy elver majd az eső, de aztán erősebb volt a Nap, és kisütött. Mire hazaértünk már nagyon hisztis voltál, ezért gyorsan lefektettelek. 5 perc se kellett, és már aludtál is.
Azóta is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése