104.

A tegnapi napunk egy általam megírt forgatókönyv alapján zajlott. Kezdődött azzal, hogy én reggel, mielőtt Te és Apa a szemeteket kinyitottátok volna, elmentem a piacra. Ott vettem Neked napszemüveget, meg néhány zöldséget. Mikor hazajöttem, befogtam Apát krumplit pucolni, addig elmosogattam. Közben felébredtél, így adtam Neked tejet, majd felöltöztettelek. Elmentünk előhívatni a képeket az anyák napi meglepetésbe(mivel pénteken a Nikiékkel térdig lejártuk a lábunkat, de valahogy nem jött ez össze nekünk :S), töltöttünk ki lottót, hátha... majd elindultunk a nap legfontosabb eseményének helyére, az állatkertbe!

Ragyogó napsütés fogadott minket, belevetettünk hát magunkat a nagy túrába. Ezer éve nem voltunk itt (pontosabban 6 éve), így a változás ahhoz képest káprázatos volt. Amit kicsit sajnálok, hogy nem úgy élted meg ezt a kirándulást, ahogy én gondoltam. Biztos tetszett a rengetegféle állat, de valahogy elmaradt a nagy üdvrivalgás. Mosolyogtál nagyokat, de nem akartál minden állat miatt kiszállni a kocsiból. Az összes állat tyityi (kutya) vagy hápi (kacsa) volt, nem tudtunk róla lebeszélni. Rengeteg képet (azaz 135-öt) készítettünk, ebből 2-3 nem sikerült jól. A lelkem meg is nyugodott, mert egész végig azon izgultam, hogy nem lesznek jók a képek, mert szabadtéren még nem teszteltük a gépet. A túra után elindultunk Apa anyukájához. Direkt úgy igazítottam az egész napot, hogy a kocsiban tudjál aludni. Sikerült. Igaz, nem tartott sokáig.

Legnagyobb meglepetésemre (bár hívogattad) a kutya, ha közel merészkedett hozzád, sikongatni kezdtél. És nem az örömtől. Ez nagyon furcsa volt, mivel legutóbb egész nap hajkurásztad az ebet. Most is tetszett, csak a 3 lépés távolságot kikövetelted. Apa kocsit mosott, én pedig a lépcsőn ülve unatkoztam. Beszélgetni nem tudtam a Mamával, mert állandóan Rajtad lógott, meg különben sem jött ki egy fikarcnyi hang se a torkomon.
Hazajöttünk, és vártuk, hogy jöjjenek a Nikiék, hogy befejezhessük az Anyáknapi meglepetés képkeretet. Én rajzoltam a kontúrt, addig a Niki figyelt Rátok, majd mikor Ő is beszállt a rajzolgatásba, elszabadult a pokol. Mindketten fogtátok a festékest tubusokat és csavargattátok le a kupakot. Szerencsére nem vettétek le teljesen. De Te, Drága Cicamókom, nem érted be ennyivel, mert összenyomtad a kezedben lévő tubust és nézted ahogy a kupak mellett folyik ki a festék... :) Neked nagyon tetszett, nekem kevésbé. Befejeztük a művet, és a Nikiéket hazakísértük. Ha már ott voltunk, felmentünk a Mamához is.

Náluk már javában tart a háborús helyzet, mert konyha felújítást végeznek. A régi konyha helyén most van 4 fal, amin már van csempe, és kész. Eléggé megharagudtam anyura, mert nem szólt volna nekem, hogy 2 napja kivették a tűzhelyet, így jobb híján rezsón főzi az ebédet... Én meg itthon vagyok egész nap... Simán főzhettem volna nekik minden nap. Mivel ma úgyis Anyák napja van, meghívtam őket ebédre. Kétfélét főztem, így tudtam nekik küldeni holnapra is. Legalább nem kell a munkából hazajövet azon agyalnia, hogy hol-hogyan-mikor fog ebédet készíteni.

Természetesen idén sem felejtődött el Részedről az Anyák napi köszöntés. Apa ma egyedül ment boltba és mikor megjött, behívott Téged magához. Kezedbe adott egy díszdobozos rózsát és mondta, hogy add oda nekem. Fel is vettem videóra, ahogy tipegsz oda hozzám a virággal :) szívemnek kedves pillanat volt.
Közkinccsé teszem, ha rájövök végre a képfeltöltés mikéntjére...