115.

Anno 2006. június 1. - Csütörtök

Mivel napok óta késett, aminek havonta meg kell jönnie, vettem egy terhességi tesztet. Nagyon nem bíztam benne, mert nálam egyáltalán nem volt szokatlan a pár hetes késés :( Azért végeztem el, mert a nődoki mondta, hogy ilyen eseteknél csak negatív tesztelés után keressem fel.

Délelőttös voltam, fél 5-kor keltem. Vettem egy pohárba pisit és míg a fogamat mostam, belemártottam a tesztet. Mire kész lettem, a teszten is átfutott a pisi. Direkt a hátam mögé tettem, mert látni sem akartam, hogy újra negatív lesz eredmény, mint már olyan sokszor. Mikor ránéztem a tesztre, csak egy csíkot láttam és tudomásul vettem, hogy "megint semmi". Már dobtam volna ki a szemétbe, mikor megláttam a 2. csíkot is... Először nem hittem el. Le kellett ülnöm, mert biztos összeestem volna. Percekig csak sírni tudtam a boldogságtól, hogy végre sikerült, amire már több, mint 2 éve vártam!!!

Mikor felocsúdtam első örömömből, felkeltettem Apát (aki 8-ra járt dolgozni, így azt se tudta mi lehet...) és az orra alá dugtam a 2 csíkos tesztet. Hirtelen egyből felült és azt mondta: "Te terhes vagy???" De nem olyan hangszínben, ahogy én azt vártam tőle. Vissza is kérdeztem, hogy "Miért?" Erre Ő: "Így nem veszünk házat!" (Tudniillik, mivel 2 éve hiába próbálkoztunk a babavárás reményében, azt beszéltük, hogy jobb lenne egy saját otthon, ahol megnyugodhatnánk és úgy próbálkozhatnánk tovább. Egy hónapja keresgéltünk az eladó házak között, de nem találtuk az igazit. Így aztán a Pocakbaba megoldotta a dilemmát :) ) Ennek köszönhetően, sírva mentem dolgozni. Még jó, hogy minden reggel egy kedves munka társammal mentünk, így ő vigasztalt, hogy a pasik már csak ilyenek...

Mikor beértem a munkahelyre, Anyut hívtam, aki már nagyon várta az eredményt. Mondtam neki, hogy semmi eredmény. Teljesen el volt kenődve, hogy neki már nem is lesz unokája, meg ő már mennyire beleélte magát stb. Erre elnevettem magam és mondtam neki, hogy vicceltem!!! Ő meg sírva fakadt (én is). A munkahelyemen még nem vertem nagy dobra, így aznap alig szóltam a többiekhez.

Mikor hazaértem, nem tudtam mit kezdjek magammal. Alig vártam, hogy Apa hazajöjjön. Mikor megérkezett, komoly arccal elém állt és azt mondta, hogy most komoly dolgokról kell beszélnünk... Még mindig bennem volt a reggeli sértődés, de úgy gondoltam, hogy ezen túl kell lennünk. Leültünk, körülnézett a szobában és azt kérdezte, hogy hová akarom majd tenni a kiságyat? Kérdeztem tőle, hogy mi ez a változás reggel óta? Azt válaszolta, hogy te se örülnél, ha 2 órával korábban felkeltenének... :) Ezután elkezdtük tervezgetni a közös életünket...

Mivel jött a hétvége, ráadásul hétfőn pünkösd is volt, csak kedden jutottam el az orvoshoz. Mondtam neki, hogy pozitív tesztet produkáltam. Megvizsgált és jól megijesztett azzal, hogy ő nem érzi... Elküldött vizelet vizsgálatra, amit azonnal meg is csináltattam. Délután vissza kellett mennem az eredményért. Remegő kézzel fogtam a kezembe a papírt, alig mertem kinyitni :) Miután az is pozitívot mutatott, megnyugodtam. Másnap mentem vissza a dokihoz és mondtam neki, hogy ez a teszt is pozitív lett. Megint sikerült letörnie azzal, hogy az a vizsgálat az elhalt terhességet is kimutatja :((( Elküldött uh-ra, hogy biztosak legyünk a terhességben. Nem lett a szívem csücske ez az orvos...

Június 7.-én történt az uh. Most bemásolom mit írtam a pocakos naplómba erről:

Reggel 8-ra mentem az uh-ra. Egy nagyon kedves doktornő vizsgált meg hüvelyi úton. Nagyon izgultam, ő pedig próbált nyugtatni. Kérdezte, hogy mikor volt az utolsó menstruációm (április 17.). Pár másodperc múlva hallottam a szívet melengető mondatot: Igen, ott van, méhen belüli és jó helyen tapadt meg. A monitort felém fordította, hogy én is láthassam. Csak egy babszemnyi fekete foltot láttam, a közepén egy lüktető fehér ponttal. Ez volt a szíve, ami nagyon szaporán vert. A doktornő meg is jegyezte, hogy ez a legszebb kép, amit egy leendő Anyuka láthat. Igaza volt. A szemem bepárásodott...
Egy élő embrió. Kora 7(+2) hét. CLR: 9 mm.

Szerencsére probléma mentes várandósság következett, aminek a végén egy egészséges, ragacsos, nyöszörgő, gyönyörű kislány lett a jutalmunk :)

Rendkívül boldogok vagyunk, hogy Te a kislányunk vagy, és életem legszebb emlékei Hozzád fűződnek! Nagyon szeretünk!!!