193.

Ennek a bejegyzésnek december 7.-én álltam neki...

Megint csütörtök :)
Ma is voltunk a zeneoviban, és nagyon jó volt!!! Már ütemre rázod hangszert (Apa szerint rumbatök) és -mivel egypár verset meg bírtam jegyezni és itthon is sokszor elmondom- néhányat már mondasz is, igaz a saját tempódban. Hagyod pl. a "Katalinka szállj el"-nél, hogy a tenyeredben röptessük a katicát, vagy a "Húzz, húzz engemet"-nél, hogy egy karikát fogunk ketten és úgy húzzuk egymást... Apróságok ezek, de én igenis örülök neki!
Sajnos, még mindig oda kell Rád figyelnem, de így szerencsére most nem volt egy harapás sem, és verekedés sem :D

Pénteken délelőtt sétáltunk a Nikiékkel, ügyes-bajos dolgainkat intéztük. Egyszer csak megláttunk egy Mikulást, aki sétálgatott az utcán. Meg is állított minket, mert adni akart a két kislánynak ajándékot. A Dorci már egyből tolta el a Mikulás kezét, nem is érdekelte, hogy mit akar, közben görbült le a szája. Te azért megvártad, hogy mi lesz... miután odaadta a szaloncukit, akkor kezdtél el nagyon sírni. Élvezet volt sétálni az utcán két, a Mikulástól félő-síró kiscsajokkal :D
Az idei az első év, hogy nem döntöttük el már októberben, hogy ki, mit kapjon és vettük meg már novemberben a karácsonyi ajándékokat. Mindent az utolsó pillanatra hagytam...de többet ilyet soha nem csinálok, mert így csúsztunk le a Mikulás csomagokról. Sehol nem lehetett kapni egész csomagot. Így maradt az improvizálás: össze kellett válogatni egy csomagra valót.

Délután ismét a Mama munkahelye látott minket vendégül a Mikulás ünnepségen. Volt az ünnepség előtt egy kis műsor. 2 öregasszony, meg egy öreg pasas énekeltek, gitároztak szörnyű hangon, közben a gyerekeket tessékelték le a színpadról :S Nagyon nem tetszett (se nekem, se Neked), és a tavalyi sokkal jobb volt :(
Téged hívott elsőnek a színpadra (mert a Mama volt az első a munkahelyén, aki leadta a Mikulásnak a jellemzést ;D ). Elmondta, hogy tudja, hogy nagyon szeretsz játszani, még evés közben is játszanál. Meg tudta, hogy tudsz már verset is, amit nem mondtál el neki. Nagyon elnéző Miki volt :) Átadta a csomagot, Te pedig megköszönted. Végre nem sírtál :D Nemsokkal ezután haza is jöttünk, mert kár lett volna maradni :( Téged elvittek a Mamáék, mi meg Apával bevásárolni mentünk.
A Mamáéknál is járt a Mikulás, aki sok gyümölcsöt meg egy nagyon szép karácsonyi mesekönyvet hozott. Először nekem nem tetszett, de vasárnap már meghallgattál belőle egy verset... Fél 9-kor értünk haza, hullafáradtan.

Szombaton egy sokkal nagyobb szabású eseményre készültünk: itthonra is bejelentkezett a Mikulás (szintén Apa)! Áthívtuk a Zorkát meg a Dorcit családostul, hogy együtt várjuk Őt. Mikor kopogott, megkértünk Téged, hogy nyisd ki az ajtót. Mentél is, majd mikor megláttad a Mikulást, pityeregve szaladtál hozzám. A Mikulás leült és megint a legidősebbet hívta magához, aki idén a Zorka volt. Nem volt túl bátor, de legalább nem sírt. Elmondta, hogy hívják, hány éves, és van egy testvére. A kis tesó is kapott egy apró mikulást :)
A második Te, illetve mi voltunk, mert engem szorítva mertél csak odamenni hozzá. Ott előtte már nem sírtál, de túl bőbeszédű sem voltál. Elmondtad, hogy hívnak és hogy "tettő" éves vagy. Mikor kaptad a csomagot már nagyon türelmetlen voltál...
A Dorci nagyon sírt... :( Őt egyáltalán nem hatottam meg az ajándék, meg úgy semmi se :( Mikor elment a Mikulás, a sírásnak nyoma veszett.
Utána egy hatalmasat játszottatok.

Ezen a héten nem emlékszem, hogy történt volna valami említésre méltó :( Lehet, hogy volt, de ki emlékszik már arra... ? Egész héten csavarogtunk a Nikiékkel, ellógtuk az egész napot :)

Kedden elvittelek a dokibácsihoz, mert pöttyös lettél. Azt hittem, hogy bárányhimlő, de nem hasonlított rá :( (én ugyanis szeretném, ha átesnél rajta...). Aztán azt hittem, hogy ekcéma, mert már vakaródzol is. De az sem. Ennek viszont örülök, mert nekem az van és egyáltalán nem jó... A doki bácsi szerint valami vírusos fertőzésen eshettél át, mert a torkod is icipicit piros, és ezek a pöttyök arra utalnak. Kaptál Calcimuscot meg Fenistil cseppet. 4-5 nap múlva elmúlik. Hát remélem!

Csütörtökön (azaz ma) megint voltunk a zeneoviban. Ma nem volt olyan jó, mint a múlt héten :( nem az ovival volt a baj, hanem azzal, hogy nem voltál együttműködő kedvedben (hát, mindenkivel előfordul az ilyen...) : már az elején sem voltál hajlandó elülni az ölemben, aztán meg kiszúrtad magadnak a hintalovat és le sem szálltál róla. Utána felpróbáltad a radiátorra kitett, műanyag kis csizmákat. Ezután elbújtál a szalagfüggöny mögé, és ott múlattad az időt. Aztán találtál rosszalkodó társat magadnak (Zorka), így már ketten nem figyeltetek oda. Zorka mondjuk hamar megunta, így magadra maradtál. A játékok közül újabban a kalapálós tetszik a legjobban, de rendeltetés szerűen használod, hanem az ujjaiddal nyomkodod át a tipliket a lyukakon.
Mikor hazajöttünk, a kocsiból kiszállva földhöz vágtad magad. A lépcsőházba még valahogy sikerült bevonszoljalak. Aztán olyan visításba kezdtél, hogy a Tündi is, meg a Zorka is csak nézett, mert nem láttak még ilyennek. Én lépcsőházi hiszti esetén azt szoktam mondani neked, hogy felkelted a Tündi babáját és akkor a Tündi nagyon mérges lesz rád. Ezt most ugye nem mondhattam, mivel a Tündi is velünk volt. A Zorka viszont kisegített: azt mondta, hogy fejezd be, mert kijön a rossz bácsi, meg a rossz néni és elvernek, mert nem szeretik, ha sírnak a gyerekek... :D Mondta is a Tündi, ha már kifogyok az érveimből, kérdezzem a Zorkát, mert ő már úgyis tudja mit mondana neki az anyja :D

Tegnap már éjjelre sem kaptál pelust...