215.

Csütörtökön (nálunk mindig csütörtökkel kezdődnek a bejegyzések...) újra voltunka zeneoviban. Most legalább megnyugodott háborgó lelkem, hogy nem csak Téged nem érdekelt igazán a foglalkozás... Igaz, régen is voltunk (valamikor december közepén), Te is változtál, ők is... Nem tudtak a dalok úgy lekötni, ahogy szerettük volna, ezért kicsit korábban is lett vége. Az utána következő játékkal nem volt semmi gond. Leginkább a csúszda tetszett, meg egy hógömb, amit miután megmutattál a Zorkának, már nem kaptad vissza :( Ő próbált kiengesztelni Téged mindennel, de semmi nem érdekelt, csak a gömb. Ebből adódott némi vita (amit sajnálok, az az, hogy Tünde épp akkor nem figyelt, mikor a nézeteltérés zajlott, mert akkor láthatta volna, hogy nem mindig Te vagy a kezdeményező...), de hazaúton már el is terelődött a szó :)

Péntek és szombat átlagos... Nem jut eszembe semmi említendő.

Vasárnap: miután ApaMama már pár napja célozgatott Apának, hogy fogytán a tüzelője, felkerekedtünk ApaTesóval együtt fát vágni hozzá.
Először megijedtél a fűrész hangjától, de utána már lelkesen vitted Apának az aprítani valót. Jó sokáig kint voltunk a csípős hidegben. Aztán a Mama mondta, hogy nyugodtan menjünk be, és rendetlenkedj kedvedre, majd délután összepakol utánunk. Hát, nem kellett 2x mondania. Pillanatok alatt olyan kupit csináltál... !
Miután összevágták az összes fát, hazajöttünk. A kocsiban elég gyorsan elaludtál. Mikor kiszálltunk, ApaTesója (őt így is hívod) kérdezte, hogy így fel is tudlak hozni a lakásba? Mondtam, hogy igen, sőt, le is vetkőztetlek és csak utána teszlek az ágyba. Sikerült megcáfolnod... Miután Apával nagy nehezen lehámoztuk Rólad a ruhákat, felébredtél. Annyira, hogy utána se a Thomas, se a Barbie nem tudott visszaaltatni.
Gyorsan megfőztem (kb. fél óra alatt) és ebédeltünk. Ekkor 4 óra volt. Apa úgy döntött, hogy pihen egyet. Már Te is tudtál volna, de gonoszAnyu nem engedte :) Inkább átjátszottuk a holtpontot. Valamivel korábban mentünk pancsizni (ahol kimertél vagy 2 liter vizet a mosógép tetejére meg a kőre...), de az elalvás csak negyed órával volt korábban a megszokottnál :( Reggel fél 7-kor ébresztettél.

Ma a Nikiék elkísértek minket leadni a Gyes igénylő papírt. Még jó, hogy ők is jöttek, mert befontam volna a szemöldököm... Ma óta csak sorszámmal lehet átlépni a küszöböt. Mikor megkaptam és az volt rajta, hogy a várakozók száma 14, hirtelen megijedtem. De jól is tettem, mert úgy 3/4 óra alatt végeztünk.
Szerencsére hiányzott az anyakönyvi kivonatod másolata, de megígértem, hogy beviszem, így elfogadták... Mondtam az ügyintézőnek, hogy sehol nem szerepel, hogy az kell, és nem is mondták, mikor elkértem a nyomtatványt. Erre azt válaszolta, hogy ez evidens... Neki lehet... Nekem Te vagy az első, és ezidáig egyetlen csemetém...
((( A lépcsőházban sajnos egy kis baleset ért Téged :( Elestél a lépcsőn, de olyan rosszul sikerült, hogy beverted a pofid :( A legrosszabb az volt, hogy azt hitted, hogy én löktelek fel, mert sírva mondtad, hogy "bepejeztem"... Szoktalak ugyanis hátulról tolva segíteni a lépcsőn, mert nagyon nehezen megy a feljutás. És volt már olyan, hogy megbotlottál és akkor azt úgy vetted, mintha ez lenne a büntetésed a lassú haladásért, és olyankor mindig ezt mondod miközben gyorsabban igyekszel fel a lépcsőn... De soha nem löknélek fel!!! )))
Hazajöttünk és nekiálltunk főzni. Együtt, mert segítettél: míg én a sárgarépát szeleteltem a levesbe, Te megpucoltad a krumplit (úgy a magad módján). Aztán amikor kevertem a hagymát, Te is kevergetted a kis lábosodban (nem a babakonyhásban, hanem abban amit tőlem nyúltál le) a répát, meg a krumplit, és meg is sóztad. Közben elmentünk leszedni meg kiteregetni a ruhákat, ahol megint segítettél: egyedül rakod el a zoknikat, harisnyákat, bugyikat (a sajátodat is és a miénket is jó helyre), tartottad a zokni szárítót. Mikor kimentem megkeverni az ebédet, Te is jöttél és keverted a Tiédet, nehogy odaégjen :)
Ebéd után, hála a korán kelésnek, lefeküdtünk, és nézni kezdtük a Barbie-t 12:34-kor. 7 perc múlva keltem fel mellőled, mert elaludtál :)))

Képek:

Valamelyik nap a héten gyrost csináltam :) Nem, nem ettél meg belőle ennyit... :


Apa, mint a győrsági láncfűrészes:


Mamánál kint, a röpködő mínuszokban...:



...és bent a szobában:

Ezt a mamuszt a DédiMamától kaptad. Nekem nagyon nem tetszik, de Neked annál inkább. Még az sem izgat, hogy kb. 3 számmal nagyobb, mint a lábad. Reggel a kívánt dolgok top 5-ben tuti szerepel...
Most látom csak, hogy nagyon jól harmonizál a Mama ágytakarójával... :D

A többi képért katt IDE.