2009. január 14., szerda

216.

Tegnap reggel már felkelés előtt dög voltam. Úgy éreztem, hogy pörög velem a szoba. Aztán visszavánszorogtam az ágyamba és úgy gondoltam, hogy pár perc és elmúlik. Már Apa is elment dolgozni, de csak nem lettem jobban. Már kezdtem aggódni... Ebédnek való nem volt itthon, én meg nem tudtam elmenni a wc-ig. Úgyhogy összekaptam magam, beszéltem a Nikivel, hogy induljunk el, mert hiába nem vagyok jól, ki kell mozdulnom, mert muszáj.
Vettem a hentesnél egy kevés parizert, hátha segít, és láss csodát, 2 percen belül nem volt semmi bajom :) Valószínű, hogy megint az alacsony vérnyomásom és a nagyon alacsony cukorszintem bohóckodott. Minden esetre jól megijesztett!

Elmentünk a MÁK-ba, mert hétfőn elfelejtettem a születési anyakönyvedet elvinni. Gondoltam, hogy a portásnővel összetűzésbe foguk kerülni... direkt ezért megkérdeztem még hétfőn az ügyintézőtől, hogy mikor leadom a papírt akkor is kell-e sorszámot húznom? és azt mondta, hogy nem, csak adjam neki oda a papírt. Mentem be, a portásnő rám kiabált, hogy sorszámot kell húznom. Szó szerint megijedtem tőle, mert egy boszorkány kinézetű és hangú nőszemély volt :) Mondtam neki, hogy nem kell sorszám, mert... Erre ő: akkor is kell sorszám! Én meg válaszoltam neki olyan kedvesen, ahogy ő nekem: én nem húzok sorszámot! Azzal visszament a kalitkájába :)
Bementem, erre pont nem volt az az ügyintéző, akivel beszéltem... Egy apuka töltött ki éppen egy nyomtatványt, miközben megkérdeztem az ügyintézőt, hogy beadhatom-e az elmaradt iratot? Őt kedvesnek egyáltalán nem nevezném, de volt szíves és elment megkérdezni azt akivel én beszéltem, hogy ezt így kell-e? És így kellett, de nem szólt volna, hogy OK, végeztünk, elmehetsz. Hanem pár perc várakozás után kérdeztem tőle, hogy elfogadta? Mondta, hogy igen, rendben vagyunk...
Közben az apuka, aki töltötte ki a papírt annyit bénázott :), hogy azt se tudta, hogy hová írja az aktuális dátumot és hová a gyerek születési idejét. El is gondolkodtam, hogy vajon Apa is ilyen lehetett??? :D

Ezután még elmentünk a bölcsibe, mert a beiratkozáskor azt mondták ott, hogy 2-3 héttel a beszoktatás előtt jelentkezzünk. Az most van... :$
Szóval betessékelt egy gondozónő (?), hogy ne fagyoskodjunk, ő meg addig szól az igazgatónőnek. Csak hogy az igazgatónő telefonált. Sebaj, megvárjuk. Gondoltuk az első percekben.
Aztán egyre türelmetlenebbek lettetek és mint felmentő sereg, úgy jött vissza a hölgy, hogy még mindig telefonál az igazgatónő, ha nem gond, jöjjünk vissza máskor. Mondtuk, hogy nem gond, már úgyis le akartunk lépni, mert nem tudtunk mit kezdeni veletek, csak nem akartunk elmenni szó nélkül :) Mondtam, hogy majd holnap jövök.
Mondta a Niki, hogy akkor már több eszünk lesz és otthagylak náluk letétbe, mert ott mégiscsak el tudtok játszani egymással.

Ma jégeső árasztotta el az utakat, így nem tudtunk kimozdulni. Én is csak annyi időre, míg Apa hazaszaladt, lerongyoltam a boltba, mire megjöttem, már fel volt öltözve, hogy megy be a céghez. Estig még van idő izgulni azokért, akiknek muszáj ma (is) vezetni...
Holnap újra próbálkozok a bölcsiben.

3 megjegyzés:

Timocska írta...

Nem lehet, hogy ez a rosszullét mástól van? ;-)

-krisztina- írta...

Hát sajnos nem :((( Vigyáznunk kell nagyon...

M írta...

Ezek szerint Neked az a parizer, ami nekem a füstölt zsírszalonna:-)
Nincsenek véletlenül szatmári felmenőid? (Apa szerint nálam minden ilyesmi ebből ered)