237.

Bölcsi 6. nap:

Másfél hét kihagyás után ma újra a bölcsi felé vettük az irányt. Sejteni lehetett, hogy nem lesz egy könnyű meló, amikor öltöztettelek, végig azt mondtad, hogy "holnap megyek bölcsibe". Mondtam, hogy nem holnap, hanem már most, de csak hajtottad tovább.
Az odaút simán ment, sőt még önként mentél be az öltözőbe is. Levetkőztettelek és rád adtam a benti cipődet. Ekkor azt gyorsan lekaptad a lábadról, visszatetted a helyére és elkezdtél sírni, meg a bejárati ajtóhoz szaladtál, hogy "holnap megyek bölcsibe". Aztán kijött a Szilvi néni, aki próbált megvigasztalni, de nem sikerült. Aztán megkért, hogy lehet, hogy drasztikusnak tűnik, de menjek el, mert neki úgy könnyebb. Egyetértettem vele, aztán a kezébe nyomtam a cipődet és leléptem.
Na, nem messze, csak az épület másik felébe, az igazgatónőhöz. 3 ajtón keresztül is hallottam, ahogy sírsz :( Szerencsére jött is az igazgatónő, így nem kellett hallgatnom, meg agyalnom, hogy most mi van. Az irodában nekiestünk a papírmunkának: leadtam a munkáltatói igazolást, meg ki kellett tölteni egy csomó papírt.
Ilyen kérdések voltak:
-mennyi időre születtél;
-minden rendben zajlott-e szülés közben és utána;
-meddig szoptattalak;
-van-e gyógyszerérzékenységed;
-a családban előfordult-e fejlődési rendellenesség és öröklődő betegség...

Aztán voltak, amik engem is zavarba hoztak, mert nem tudtam kapásból válaszolni rá:
-kúsztál, másztál-e vagy kimaradt, és mennyi idősen;
-mikor fordultál át, ültél fel, álltál fel, indultál el;
-mennyi idősen mondtál először értelmes szavakat;
-mikortól kaptál mást a tejen/tápszeren kívül;
-mióta eszed azt, amit mi...

Aztán még ilyenek:
-mennyire vagy akaratos, és hogyan fejezed ki;
-milyenek az alvási szokásaid, ragaszkodsz-e valamilyen alvó tárgyhoz;
-van-e beszédhibád;
-szavak mondasz, összekötsz kettőt, vagy mondatokban beszélsz;
-milyen ételt nem vagy hajlandó megkóstolni;
-egyedül eszel, vagy etetni kell;
-ragaszkodsz-e valamilyen játékhoz, vagy feltalálod magad...

Még elmeséltem, hogy én általában nem tűröm a hisztit, és ha nagyon túlnőne rajtad, akkor megmosdatlak vízzel, és nem bánom, ha ők is ezt teszik (bár nem Te vagy az első gyerek a kezük között, biztos tudják kezelni ezt a helyzetet is). Valamint azt is, hogy ha valami rosszat teszel, büntetésként nálunk a sarokba állítás jött be ezidáig. Mert volt ugyan olyan, hogy rácsaptam a kezedre, de mikor visszaláttam a saját mozdulataimat Benned, kicsit meglepődtem... És azt mondta az igazgatónő, hogy sokkal jobb hatással van a sarok a gyerekre, mert az erőszak csak erőszakot szül, és ennyi idősen a gyerek még nem azt szűri le, hogy nem szabad ezt csinálnom, mert kikapok, hanem azt, hogy veréssel oldódnak meg a dolgok... És főleg azért is hiába való a verés a nevelésedre, mert attól még szinte semmi nem oldódott meg, ugyanúgy folytattad a rosszalkodást, bármekkorát is csaptam a popsidra. A sarokba állásnál már más a helyzet: Te magad mondod azt, hogy "bepelyeztem", meg hogy "jó leszek". És utána általában tudsz normálisan viselkedni.
Miután végeztünk, mondta, hogy már mehetek is vissza Érted, mert 11 óra van. Át is ballagtam a csoporthoz. A Szilvi néni elmondta, hogy valószínű sok volt az a másfél hét kihagyás és azért voltál ilyen. Amúgy mikor bement Veled a szobába, nem sírtál és még az ölébe is beleültél :) Nézegettetek az ablakon, és mondta, hogy ne sírj, mert a könnyeidtől nem látod a madarakat. Volt még olyan, hogy emlegettél, de nem volt semmi komoly. Mikor mentem érted, mondta a Szilvi néni, hogy kukucskáljak be az ablakon: ott ültél az asztalnál és Tom és Jerry-s mesekönyvet lapoztál. Mikor kinyitottam az ajtót, párszor szóltam, hogy gyere, mire el is indultál... Aztán ideszaladtál hozzám és jó szorosan megöleltél. Ez volt a legjobb az egész napban :)))
Sajnos újabban az a módi, hogy nem köszönsz senkinek, se oda, se elmenetelkor :( Aztán mikor Szilvi néni eltűnt a színről, akkor már kiabáltál neki, hogy "én isz köszönök!", meg "szija Szibi néni!"
Holnap 10-re megyünk és ott fogsz ebédelni! Tudom_tudom_tudom_tudom_tudom_tudom_tudom_tudom_tudom!
:)))