253.

Tanuljunk játszva!

Tegnap bepótoltuk az elmaradásunkat. A múlt hetit. De mi akkor betegek voltunk családilag, így meg is van a kifogás :)

Kezdtük egy kis labdázással. Apa, Szabi, Anya. Mindhárman egy-egy párnán ültünk, körben. A labdát egymásnak adtuk, gurítottuk, dobtuk. Ki hogyan gondolta. Közben mondtam a hozzá tartozó versikét:

Száll a labda röpp-röpp,
száll rajta a pötty-pötty.
Kislány dobja, fiú kapja,
Itt a labda, hol a labda?

Ezt hamar meguntad (és Apa is). Viszont labdáztunk tovább. Te az erkélyajtó elé álltál (majd ültél) Apa meg a szoba másik felébe és úgy gurítottátok a labdát egymásnak. Majd dobtátok, rúgtátok. Ez eltartott 15-20 percig.


Ezután elővettem a párnákat, amin végig kellett (volna) menned egyensúlyozva. De nem tetszett, az viszont igen, hogy ráálltál a lavórra és arról leugrottál egyenesen az ölembe. Nem sokáig csináltad, kb. 5-10 percig.




Kipróbáltuk a talicskázást. Először a bokádnál tartottalak, de állandóan orra akartál bukni. Aztán a combodat fogtam, de elég furcsán mentél. Viszont olyanokat nyögtél közben, hogy nem bírtunk nem nevetni (röhögni). Biztos elég fárasztó gyakorlat ez. 10 percig hagytalak szenvedni, de élvezted. Erről nincs kép...

Végül elővettük a memóriakártyát. Először 2 párral próbáltuk, felfordított lapokkal. Egyből megtaláltad a párokat. Aztán 3, majd 4 párral, szintén felfordított lapokkal. Ezeknek is egyből ment a párkeresés. Végül maradt a 4 pár, és lefordítottam az összes kártyát. Először persze el kellett mutatnom, hogy mit is akarok, de hamar belejöttél.
Nem memorizáltál, mert egy lapért képes voltál újra meg újra felforgatni az össze lapot, de szerintem ez is éppen elég jó teljesítmény!
Többször is újra kezdted a játékot, nagyon tetszett. Sokáig lefoglalt, 30 percig tuti eltartott.