2009. április 2., csütörtök

266.

Tegnap már egyáltalán nem voltam fáradt, mikor hazajöttem. Na, azért jó volt ám hazajönni :))) A bolt után felhoztam a szajrét, aztán rongyoltam is vissza a bölcsibe érted. Vittem a motort is, mert azt nagyon szereted. Végre elérkezett az a pillanat is, amikor már vinnem kellett váltás ruhát, mert a reggeliben már nagyon meleged lett volna. Hazafelé találkoztunk a Ritával és Tomival, és egy darabig együtt jöttünk haza. Itthon gyorsan beburkoltam az ebédet, és mentünk ki az erkélyre homokozni. Ez nem tetszett neked valamiért... Aztán eszembe jutott, hogy nem vettem magamnak zsemlét, ezért lementünk a pékségbe. Mivel még mindig nagyon szépen sütött a nap, nem jöttünk haza, hanem felvettük a bicajt és mentünk a parkban egy kört. Aztán átmentünk a Mamához is egy fél órára. Sietnünk kellett haza, mert 7-ig adtam magunknak kimenőt. Így is fél 8-ra értünk haza. Fürdés, vacsi, és alvás következett.

Ma is szerencsére eltelt az a 8 óra. Bolt után megint hazarohantam, majd a biciklit a hónom alá kaptam és nyargaltam is érted. Nagyon megörültél a biciklinek :) Hazatekertél és én meg beígértem, hogy ebéd után újra lejövünk. Aztán jött a Mama ebédelni, és összekészítettük együtt a holnapi ebédet. Elmosogattam és utána már nem volt kedvem lemenni :(, így maradt az erkélyen homokozás. Azért ez is tetszett (egy ideig). Utána bejöttél, játszottál a kinder-figurákkal (vagyis szétszedted és szétszórtad őket), főztél egy kicsit a babakonyhádban, aztán már megint 7 óra lett és indultál fürdeni. Kb. 3x beszöktél a szobába vizesen, aztán meguntam és végül abbahagytad a pancsolást. Most vacsi és gyors elalvás lesz a program.

Apa reggel felhívott telefonon, és elmondta, hogy addig nyúztad őt, hogy menjetek autóval, míg beadta a derekát. Az autón targonca matricák vannak. Mikor megérkeztetek a bölcsibe, egy szempillantás alatt a csoportban voltál, el sem köszöntél tőle. A csoportban az egyik kisgyerek sírt, te pedig odamentél megvigasztalni őt:
- Ne síjj, tajgoncával jöttem...!

Tegnap reggel a legnagyobb csendben öltöztem az előszobában (a fürdő fényénél), mikor hallottam, hogy felébredtél. Nagyon féltem, hogy nehogy észrevegyél, mert akkor én nehéz szívvel hagylak itthon, te pedig nyilván nem alszol vissza és Apa már kora hajnalban ki lesz akadva stb. Erre, takaróval, kispárnával felszerelkezve elindultál a te szobádból a miénkbe, közben félúton megálltál, kinéztél rám és azt mondtad: szia! Aztán mentél Apa mellé tovább aludni... Apa elmondása szerint ez már a napi rutin része :)

Nincsenek megjegyzések: