267.

Hajnal 3-kor a sírásodra keltünk :( Átjöttél hozzánk és amikor felsegítettelek az ágyunkba, akkor éreztem, hogy tiszta pisi vagy. Apát ugrasztottam az ágyból, hogy vigyen ki a wc-be, addig én kerestem tiszta ruhát, takarót, párnát. Mikor bejöttetek, a félhomályban észrevetted az egyik mesekönyvet a szekrényen. Mondtam, hogy szó sem lehet róla, erre sírni kezdtél. Felajánlottam, hogy mesélek inkább valamit. Ez tetszett (csak neked!), ezért bele is kezdtem. Rettentő álmos voltam, így nem is emlékszem, hogy miről meséltem, csak azt tudom, hogy közben éreztem, hogy a nyelvem nem úgy pörög, ahogy szeretném, és lehet, hogy egy értelmes szó sem hagyta el a számat. Egyszer csak abbahagytam a mesét. Fél perc múlva megkérdezted, hogy véde? Én meg gyorsan elintéztem egy "itt_a_vége_fuss_el_véle" zárógondolattal és már aludtunk is :)

A munkahelyen sokat sz@rakodtam a géppel, nagyon nem akart jó lenni a nyomat. Sokat idegeskedtem miatta, ezért nagyon nehezen telt az idő. Aztán úgy fél 8 fele jött a főnök, hogy tudtam-e, hogy a tegnapi munkám nem lett jó? Hát nem tudtam, de mint később kiderült, nem én voltam a hibás, hanem az előttünk lévő műszak rosszul állította be a gépet, így nem azt nyomtuk 2 műszakon keresztül, amit kellett volna... És el is felejtették ezt közölni velünk, úgyhogy én abban a hitben pakoltam az anyagot, hogy minden a legnagyobb rendben. Még mondtam is a főnöknek, hogy jó, hogy nem 2-kor jön oda szólni, hogy válogassam szét a mai munkámat a tegnapitól... Ezzel is elment jól az idő, úgyhogy eleve hátrányból indultam. Aztán hiába hívtam akárkit a géphez állítani, senki nem tudott számomra elfogadhatót alkotni. Végül jött egy MEO-s, aki némileg megnyugtatott, hogy jó amit csinálok, ne foglalkozzak a saját véleményemmel. Aztán jól belehúztam a nap végére, és sikerült a normát is teljesítenem :)
Amúgy a héten minden nap volt kirúgás a műszakváltáskor... elég szemét dolog így közölni az emberrel, hogy délután már ne is állj neki a munkának...

Délután hazajöttem, felszedtem a biciklidet és mentem érted a bölcsibe, de a Mama megelőzött. Szerintem azt hitte, hogy meg fogok lepődni, mikor bemegyek, de a bölcsi előtt álló bicaja elárulta a jelenlétét :) Együtt jöttünk haza.
Ebéd után Apával hármasban elmentünk sétálni a ragyogóan szép időben. Te bicajjal, mi gyalog. Apával szépen elmentetek egy játszira, míg én bementem a könyvtárba. Nem voltam sokáig, de jól esett, hogy nem kellett a sikongatásoddal foglalkoznom... Nagy nehezen sikerült csak hazacsalnunk a játsziról. Itthon még úgy másfél órát homokoztunk az erkélyen. Amikor már lapátoltad ki a homokot, meg hordtad be a szobába, úgy döntöttem, hogy elég volt a homokozásból. Itt bent nagyon nem találtad fel magad, ezért elvittelek fürödni. De ott se voltál túl sokáig, úgyhogy kihoztalak, pizsi és alvás 9-kor :) Ja, 7-kor megettél 3 szelet pecsenye zsíros kenyeret!

Apa mesélte, hogy ma is rávetted arra, hogy kocsival vigyen a bölcsibe. Mikor odaértetek, akkor meg arra kérted, hogy gyertek vissza, mert elfelejtettétek a gyümölcsöt. Apa szót fogadott, és jöttetek haza a gyümiért. Aztán eszébe jutott, hogy tegnap már vittetek gyümölcsöt a csütörtöki gyümölcsnapra... :)))
Meg azt is mesélte, hogy öltözés közben azzal próbált hatni a gyorsaságodra, hogy mondta, hogy siess, mert vár téged a bölcsiben a Linduska, akit nagyon szeretsz. Erre belekezdtél a sztoridba, miszerint: nem váj, megüttem a nyatát, fáj a tojta, elment a dottojbácsihosz, nincs a bölcsiben... (nem vár, megütöttem a nyakát, fáj a torka, elment a doktor bácsihoz, nincs a bölcsiben... de szerencsére ez nem igaz!!!)
Újabban ilyen szösszenetekkel szórakoztatsz minket :)