307.

Csütörtökön szintén spontán ötlettől vezérelve, elmentünk a Velencei-tóra strandolni egyet. Még réges régen voltunk ott, motorral, sátorban 3 napot. Most pedig csak egy egész napos pancsolásra mentünk.
Fél 11 volt, mire megérkeztünk. Szerencsére kánikula volt, és hétköznap lévén alig lézengtek a strandon páran. Felállítottuk a félsátrunkat, úszómellényt és úszógumit fújtam és már startoltunk is a vízbe. Az úszómellény az első 5 percben megbukott, mert állandóan elvesztél benne, és nem érezted jól magad a vízben, ezért hanyagoltuk is ezután. Maradt a bébi úszógumi (ez a 2. idén, mert egy már felmondta a szolgálatot), de nagyon jól bevált. A víz sem volt hideg (24 fok volt kiírva, de mi csak a gyerekrészben voltunk, ahol szerintem melegebb volt), az első perctől fogva élveztük a pancsolást. Aztán Apa egyszer csak felkapott úszógumistól és odadobott hozzám. A meglepettségtől ledermedtem, hogy dehát... Aztán elkezdtél hangosan nevetni, sikongatni, így adtad a tudtunkra, hogy jöhet a folytatás :)
Mikor meguntuk (mi) a dobálást, kavicsot gyűjtöttünk a víz alól (nem volt nehéz, mert 70 cm volt a mélysége), te meg átdobáltad a bóján túl. Amikor ez is uncsi lett, akkor meg csak néztük a víz hullámzását, a halak pipálását, ami után néha-néha előbukkant hatalmas csobbanással egy méretes csuka :) Addig maradtunk bent, míg el nem kezdtél vacogni :)
Ekkor ettünk egy ebédhelyettesítőt, majd itt volt az ideje a délutáni alvásnak. Hát ez nagyon nehezen jött össze, biztos beletelt egy órába, mire elaludtál. Apa közben eltűnt, majd azzal a kérdéssel jött vissza, hogy van-e kedvem ottmaradni éjszakára? Na erre végképp nem számítottam, de belementem.
Mivel annyira volt terv nélküli ez a nap, hogy útközben kellett vennünk kést is, hogy tudjunk enni valamit (persze a kés csomagolásának kibontása szintén kést kíván), egyből átfuttattam az agyamon, hogy mennyi mindent kell vennünk ehhez az 1 éjszakához. Kezdődött azzal, hogy elfelejtettem neked bugyit tenni. Így mikor bevásárlásra indultunk, az első utunk egy kínaiba vezetett, ahol bugyi-trikó szettet vettünk neked. Aztán vettünk egy csomó üdítőt (amit még most is iszunk), vacsorának valót (abból lett a reggeli is), tusfürdőt, meg úgy összességében sok apróságot, mert itthon derült ki, hogy a szálláson kívül elköltöttünk 11 ezer forintot...
A kempingben kibéreltünk egy lakókocsit, amit este el is foglaltunk. Utána még mentünk egy pancsolásra, szintén szájkékülésig :) Utána meg sétáltunk egy jó nagyot a parton, amíg elviselhetetlenné nem vált a hisztid. Pl. láttam, hogy elkezdesz szaladni, utánad is szóltam, hogy ne, mert elesel, de rá 1 mp-re elestél, és elég csúnyán összenyomtad az arcod, szemed, kezed. Nem tetted ki esés közben a kezed egyáltalán, úgyhogy teljesen "pofára" sikerült. De ezután sem fogadtál szót, még véletlenül sem.
A lakókocsiban megterítettünk az ágyon és vacsiztunk egy nagyot. Te a sajátodét már fekve és becsukott szemmel fogyasztottad el, a sötét odúban. (Csokis kifli volt a menü, amivel sikerült összekenned az ágyat, én meg ügyesen bele is ültem. Pont úgy néztem ki, mint aki nem ért ki időben a wc-re...) Mégis vacsi után még egy fél órát énekelve szórakoztattál minket (meg a többi kempingezőt). Miután elaludtál, áttettelek a saját ágyadra, ahol úgy éjfélig el is voltál egy szó nélkül. Aztán kezdődött a szokásos buli: szomjas vagy, fáj ez-az, kéred ezt-azt, feküdjek ide, csináljam azt. Végül meguntam a földön üldögélést és lefeküdtem melléd. Az ágy 180 cm hosszú és 50 cm széles lehetett. Itthon a kétszemélyes kanapén nem férsz el egyedül... Nem részletezem, hogy milyen volt az én éjszakám... mert te természetesen aludtál reggelig...
Gondolkodtam rajta, hogy este ki kellene mosnom a nadrágom, de Apa meggyőzött (meg a lustaságom), hogy ráérek reggel kimosni, úgyis megszárad a napon pár perc alatt. Reggel a felhőktől látni se lehetett az eget, ráadásul nagyon hűvös szél is fújt. Kipakoltunk a lakókocsiból és úgy döntöttünk, hogy nem maradunk tovább, mert semmi strandidő formája nem volt az időjárásnak, így inkább kirándultunk egyet.
Elmentünk a közeli Pákozdra, ahol az 1848-as csata emlékhelye van, voltunk a múzeumban is, ahol csak nekünk (mert nem volt más látogató) egy terepasztalon bemutatták a csatát. Sétáltunk sokat az emlékhelyen, ahol éppen nagy beruházás folyik, mert most építik a emlékházat és a tanösvényt, ami szerintünk tuti jó lesz, és jövő februárra készül el. Aztán olyan dolog történt mint még soha: lemerült az akksi a fényképezőgépben, amit én egy tragédiaként éltem meg, ezért nem is mentünk máshová. Mert ha nem örökíthetem meg a helyet, akkor látni sem akarom...
Így aztán fél 12-kor autóba ültünk és elindultunk haza, 2-kor érkeztünk meg. Itthon meg mostunk, főztünk, Apa most edzésen van, te már alszol, és az én szemeim is leragadnak...

Képek ITT!