2009. augusztus 21., péntek

311.

Hétfőn a romeltakarításé volt a főszerep... :( 7 óra volt, mire a konyhában elfogyott a szennyes edény, és a szobában is viszonylag rend volt. Ezután pancsi, vacsi, és az alvás jött.

Kedden este 6-ig kellett maradni, úgyhogy erre a napra csak a fürdés és a vacsi maradt. Mi még Apával elmentünk a tescóba, hogy ne 19.-én kelljen nyomorogni. Így legalább 18.-án nyomorogtunk :)

Szerdán csak 2-ig voltam, de annyira hosszú volt így is a nap, hogy mikor itthon először vízszintbe kerültem, már csukódtak is le a szemeim. Fél 9-kor veled együtt kidőltem.

Csütörtökre Szombathelyre készültünk Mamástól, de sajnos le kellett fújni a programot. Éjjel kb. 16x voltál fent, állandóan nyafogtál valamiért: szomjas voltál, fogjam a kezed, engedjem el, takarjalak be, most meg ki... Én 5-kor keltem fel, akkor már meleg volt a homlokod, enyhe hőemelkedésed volt. Apa addigra lázas lett :( Te délelőttre kiheverted a nyűglődést, Apa egész nap betegeskedett.
Délelőtt elmentünk boltba, jó 1 órába telt, hogy Apa tudjon pihenni. Alig, hogy kinyitottam az ajtót, megint elkezdtél visítani, ezzel is jelezve, hogy megjöttünk.
Amíg a leves elhűlt, lementünk a ház elé labdázni. Az egy dolog, hogy 1 nm-en 2 kiló kutyaszar termett, utána meg az egyik okos lakó kidobott egy égő cigicsikket a járdára, fél méterre tőled. Hogy lehet valaki akkora paraszt, hogy látja, hogy ott játszik egy gyerek, de kidobja a csikket??? Nem telik neki hamutartóra??? Én is dohányoztam, de egyszer nem dobtam ki az ablakon semmit...


Délutánra beígértem neked, hogy elmegyünk a búcsúba. Ebéd után aludtunk mindannyian egy jó nagyot, majd kettesben el is indultunk. Busszal mentünk, meg azzal is akartunk hazajönni. Ott egy csomó bóvli árust, és rosszabbnál rosszabb állapotú körhintákat, meg játékokat láttam. Tettünk 1-2 kört, mire jól átgondoltam, mire engedlek felülni... Először egy űrhajóba ültél. Szerintem elég gyorsan ment, de neked nagyon tetszett. Aztán beültünk közösen egy dodzsembe. Próbáltam kerülni az ütközést, mert mostanában nagyon félős-ijedős vagy. Aztán egyszer hátulról belénk jöttek, te meg alig bírtad a nevetést, meg a sikongatást abbahagyni. Utána már nem kerültük az ütközést. Még a hangosbemondóban is ránk szóltak, hogy "kisgyerekesek kerüljék el az ütközéseket". Később újra mentünk egy menetet, szintén nagy sikere volt. Kikönyörögtél magadnak egy világító-villogó valamit, aminek borzasztó fénye van. De legalább Apa könnyebben ránk talált :) Mert azt mondta, hogy eljön értünk, nehogy elmenjen az utolsó busz előttünk, meg így ő is megnézheti a tűzijátékot.
3/4 10-re ígérték, alig egy órát késtek, úgyhogy semmiképp nem értünk volna haza busszal. A körülményekhez képest türelmesen vártad a nagy eseményt. Ami szerintem kritikán aluli volt. 5 percig, ha tartott. Mikor az utolsót is fellőtték, meg is kérdezted, hogy ennyi??? Nem csak mi éreztük úgy, hogy ezért kár volt várni egy órát, hanem a mellettünk lévő társaság egyik fele szedelődzködött, és kérdezték a többieket, hogy ti nem jöttök? Mire ők: mi megvárjuk a tűzijátékot... :D
Szóval mi úgy átlagban 5 évente ellátogatunk a győri búcsúba, de szerintem nem is érdemes gyakrabban.


1 megjegyzés:

Bianka és Karina írta...

Örülök,hogy ennyivel megúsztad akármi is volt az.:))
Sajnos a bucsú az csak egy pénznyelő,de ez a tüzijáték.....hát biztosan nagyon klassz lehetett.:PPP

Pusza!