2009. szeptember 7., hétfő

317.

Péntek:
  • Apa elment orvoshoz, ahol először éhgyomorra, majd reggelivel terhelve is megnézték a vércukor szintjét. Szerencsére nem volt magas, így nem cukorbeteg, de azért diétázunk tovább, mert a súlyából jócskán le kell adnia. Segítek neki, hogy ne legyen olyan nehéz :)
  • én is el akartam menni dokihoz, mert már 2 napja felfáztam, de Anyu közölte, hogy csak helyettes van, úgyhogy inkább a patikába mentem valami gyógyszerért. Ott persze nem adtak semmit, csak egy doboz kamillateát, meg azt, hogy ebbe fürödjek, meg igyam. Hát ezt magamtól is tudtam.
  • a munkahelyen aztán természetesen majdnem megpusztultam az állandó pisi ingertől, de persze nem kellett, csak úgy éreztem. És nem nézték jó szemmel, hogy én állandóan kijárkálok. Azt hittem, sose lesz este 10 óra...
  • elkészült a személyi igazolványod :)
Szombat:
  • reggel az ügyeleten kezdtük. Nem volt előttem senki a váróban, úgyhogy nem volt szükségem B-tervre (mármint a wc hiányát illetően). Egy nagyon kedves, aranyos doki néni volt ott, aki felírt egy 1 darabos antibiotikumot, és azt mondta, hogy ha ezt most reggel beveszem, akkor estére el fog múlni a fájdalmam. Gondoltam, persze, már 3-4 napja szenvedek, majd egy tabletta megszünteti minden kínomat... Azt is mondta, hogy igyak sok folyadékot, ami kb. 3 litert jelent, mert attól jól felhigul a vizelet és nem lesz fájdalmas az ürítés. Köszi, de a legnagyobb kánikulában is csak 1,5 litert tudtam magamba önteni... Összekaptam azért magam és sikerült 2 litert legyűrnöm :)
  • Tescóban bevásároltunk, ahol engedtem a nyafogásnak és beleülhettél az autós bevásárlókocsiba, ami természetesen csak az első 5 percig tetszett, utána ki szerettél volna szállni, de én nem engedtelek.
  • megnéztük az Árkádban a Leonardo Da Vinci kiállítást. Én csak annyit érzékeltem belőle, hogy rohantam utánatok, utána meg wc-t kerestünk. De vittem fényképezőt, és készítettem képeket is, úgyhogy itthon megnéztem, hogy milyen volt.
  • itthon ebédeltünk, majd aludtál 2 órát.
  • feltűnt, hogy nem fáj a hasam alja.
  • elég későn keltél, úgyhogy megbeszéltük Apával, hogy lemegyünk sétálni, ha felkelsz, hogy az esti alvás előtt azért fáradj el valamiben. Fel is ébredtél, felöltöztünk, de addigra Apának nem volt kedve eljönni, mert filmet akart nézni. Mi azért elindultunk és egy óra alatt majdnem elértünk a tóig (kb. 500 m). Mikor vége lett a filmnek, eljött Apa is, de addigra már eléggé elfáradtál a sok sétában, meg a kacsák se jöttek enni, úgyhogy elindultunk haza, de kerülővel. Végül sötét lett, mire hazaértünk, én toltam a babakocsidat, te meg Apa nyakában nyafogtál, hogy mennyire elfáradtál.
  • estére valóban elmúlt minden fájdalmam.
Vasárnap:
  • bolhapiac :) kaptál a babádnak egy kenguru hordozót, meg 2 bölcsis fölsőt. A végére egyik hiszti követte a másikat, mert nagyon elfáradtál. Valószínűleg a hisztiben, mert úgy toltalak a kocsidban, úgyhogy nem a sétálásban.
  • ebéd után mégis lett 3 óra, mire sikerült elaludnod, kemény harcok árán.
  • mikor felébredtél, én vasaltam, ti meg néztétek a tv-t Apával. Csak fél füllel hallottam, hogy miről van szó, majd mikor megláttam, hogy Cartoon Network megy, megkértem Apát, hogy ezt inkább ne nézzétek. Betettem a magyar népmeséket, néztél is belőle 2 részt, majd uncsi lett, úgyhogy inkább játszani mentél. Végül sikerült magad elfoglalni néhány polifoam kockával, meg egy csúcsszuper pisztollyal (még Apáé volt).
Hétfő:
  • a munkahelyemen még mindig olyan hideg van, meg megy a klíma egész nap, úgyhogy megint fél óránként wc-re jártam és végig aggódtam a napot, hogy ez már sose fog elmúlni? Megint fájdalmaim vannak :(
  • a bölcsiben megcsípett valami nagyon csúnyán és sokszor, úgyhogy itthon kaptál calcimuscot, meg fenistil gélt. Nem lett szebb :(
  • nem utánozásból kedves Bius, de be kellett szereznünk egy hajpántot, mert vasárnap lenyúltad az enyémet :) Te magad választottad ki a megfelelőt, hosszas válogatás után. Bementünk még a henteshez is, ahol kikönyörögtél magadnak 2 matricás csokit, majd jöttünk haza. Itthon aztán kezdődött a buli: dobáltad a könyvedet, verekedtél, és teljesen fel voltál háborodva, hogy büntit kaptál érte. Konkrétan a konyhában fetrengtél visítva, én meg nevettelek. Aztán Apa kicsit megmosdatott, ettől egy kicsit helyrerázódtál, de aztán jött a Mama, aki előtt megint produkálnod kellett magad.
  • miután megettük az ebédet (5 órakor) átmentünk a Mamához, mert főzött nekem almakompótot. Aztán mielőtt hazajöttünk megrúgtad a Mamát, amit én egyáltalán nem tűrök el (ő meg nem szólna rád a világ minden kincséért sem...). Gondoltam az jó bünti lesz, ha ott kell hagynunk a babádat. Ettől aztán megint eszeveszett hisztibe kezdtél, amin az arcmosás sem segített. Pedig kértelek, hogy mondj csak annyit, hogy többet nem csinálok ilyet. Még véletlenül sem mondtad volna... Aztán egyszer csak bocsánatot kértél. Volt könnyes összeborulás, majd jöttünk haza.
  • itthon gyors tusolás után rohantunk lefeküdni, hogy tudjuk tartani Apa jól bejáratott napirendjét :) Elmondtam 2 versszakot az esti versből, aztán már aludtál is. Úgy 1 óra múlva hazajött Apa az edzésről, akkor felébredtél és sírtál, de akkor meg az "orgona ága" nyugtatott meg, és altatott el.

2 megjegyzés:

Bianka és Karina írta...

Jaj jaj ez a hiszti,nagyon szörnyű!!
Képzeld nálunk kibújt a fogacska,megszünt a nagy hiszti is.Előbb gyorsak KOPP-KOPP-KOPP,aztán hozzáfűzöm,hogy azért a kicsik azok megmaradtak.:PPP

Anya neked jobbulást kívánuk!:)

Ha Biusnak szól a hajpántos doldog,nem is gondoltuk volna,mert el is felejtettük hogy egyáltaán hajpántozunk megint.Biusnak régóta megvan(vagy 5)de míg rövid volt nem kellett.Mostviszont növesztünk megint.:)))
Pusza!
További szép napot és hétvégét nektek.:))
Bius és Judit

Kata írta...

A hisztikhez további kitartást, türelmet! Én már egyre nehezebben viselem A. hisztijeit, ahogy olvasom, kb. olyan lehet, mint Anita. Csak Nála a hideg víz sem segít.
Remélem, Te már jobban / jól vagy!!
A Cartoon N. csatornát én sem engedném, sőt, én be sem programoztam a tévén. Mesecsatornából csak a Minimax van beprogramozva, azon legalább aranyos kis rajzfilmek vannak.

Millió puszi!!:)