2009. december 27., vasárnap

361.

December 24.
Alig, hogy kinyílt a szemed, lekaptam rólad a pizsamát, fésűt ragadtam, hajpánttal frizurát kreáltam. Közben kérdezősködtél, hogy mi van, de nem mondtam semmit :) Aztán mikor elkészültél, átrohantam a másik szobába a fényképezőgépért, és áthívtalak. Ó, azok a csodálkozó szemek...!!!
Nem is érdekelt túlságosan az ajándék, még mindig inkább a fa látványa, meg a villogó izzó babonázott meg. Később aztán szakítottál időt a játékokra is: favonat szett, farm szett, építőkocka. Már nem emlékszem, milyen indíttatásból, de elővettem a tavalyi ajándék kalapálós játékot, meg a toronyépítőt is. Ez a két játék viszont tovább tartotta életben a lelkesedésedet, mint bármi. Ennyit az ajándékokról :)
Délelőtt úgy döntöttem, hogy nem csinálok semmit. Csak ültem melletted és gyönyörködtem a gyermeki örömödben. Átmentünk a Mamához, hogy elhozzuk az ebédhez valókat, meg a sütiket. Itt megtaláltad a Mama ajándékát is, egy babahordozós, alvóbabát, meg hozzá sk. sál-sapka készletet. Nagyon örültél neki, de szerencsére a régi baba sem esett ki a kosárból.Később eszembe jutott, hogy a Mama elfelejtette a fa alá tenni a Zsákbamacska című verses könyvet, úgyhogy azt is pótoltuk gyorsan. Mivel ezt ismerted, ennek is nagyon örültél. Ott helyben fel kellett olvasnom a fél könyvet :) Hazajöttünk és a Mama is megérkezett, és nekiállt a főznivaló utolsó simításaihoz: rántást csinált, levestésztát főzött, halászlevet melegített stb. Másfél óra alvás után felébredtél. Sejtettem, hogy ennek később lesz meg a böjtje, de nem erőltethettelek vissza az ágyba. Gyorsan átkerekeztünk a Mamához erős paprikáért. Miután mi is hazaértünk, elkezdődött a nagy családi karácsony. A korábbi évekhez hasonlóan BORZALMAS volt. Nem tudom, hogy csak én éreztem így, de rajtam kívül mindenki jól érezte magát... Még este a Mamát is hazavittük, ott voltunk egy kicsit, majd végleg elcsendesedtünk.

December 25.
Szintén semmi extrát nem csináltunk. Leginkább játszottunk sokat, tévéztünk, elmosogattam, kiteregettem. Délben átmentünk a Mamához ebédre. Bicajjal terveztük, de a szakadó eső közbeszólt. Mentünk gyalog. Ezt is nagyon élvezted, mert hozhattad az esernyőt. Aztán félúton jártunk, amikor telibe találtad az addigi legnagyobb tócsát. Ekkor felvettelek és úgy mentünk tovább. A menetidőnk is visszaállt, és te sem lettél vizesebb. Én meg igen. Az ebéd nagyon finom volt, ettél is sokat, de nagyon fel voltál pörögve. Ebéd után nekiálltál ajándékot bontogatni, de az is inkább csak szétszórósra sikerült. Most kaptad meg a Robiék ajándékát, amit sajnos nem tudtak neked személyesen átadni. Egy óvodával kapcsolatos mesekönyv, egy színező, hozzá ceruzák, Barbie magazin, és egy Playmobil készlet (babaszoba) volt. Nagyon nehezen tudtunk elaltatni, és csak 1 órát aludtál. Később állandó hiszti és szófogadatlanság formájában jelentkezett a kialvatlanság. Nem sokkal ezután haza is jöttünk, mert nem éreztem jól magam. Itthon aztán nyoma sem volt hisztinek, meg rosszaságnak...

 
December 26.
Ma megint a pihenésé volt a főszerep. Reggel játszottunk sokat a piciemberkékkel, építettünk nekik boltot, meséltem az óvodás mesét, meg vonatokkal ütköztünk is. Aztán kitaláltad, hogy beteg a babád, én meg mondtam, hogy legyél doktor néni, és hozd az orvosi táskád. Ezzel is eljátszottál fél órát, nekem csak ott kellett feküdnöm melletted.
Kiteregettem és tettem egy próbát. Te az egyik szobában, én a másikban, de egymástól összesen 2,5 méterre, és még láttuk is egymást. De nem maradtál ott, hiába kértelek. Inkább áthoztad a játékot mellém, de nem hagytál magamra. Aztán amikor végeztem, mondtam, hogy kimegyek elmosok 4 poharat, mindjárt jövök, de oda is automatikusan követtél. Nincs ellenemre, mert ehhez vagyok hozzászokva, csak nagyon vicces volt a szitu, hogy amerre mozdultam, jöttél utánam, mint egy kis utánfutó :) Kíváncsi vagyok, hogy mikor jön el annak az ideje, hogy pl. kimegyek főzni, te pedig eljátszol magadban a szobában? Ebéd után lefektettelek. Énekeltem sok összevisszaságot, de ezeket nagyon szereted. Amikor azt hittem, hogy már alszol, felkeltem, erre a szemeid kipattantak, kérdezted, hogy hova mész? Hát sehova... Még egyszer eljátszottuk, akkor meg olyan száraz köhögés jött rád, hogy azért maradtál ébren. Egy órányi altatás után feladtam, és bekapcsoltam a tévét. Megnéztél egy Noddy-t, aztán közölted, hogy nem tudok aludni! Megint nem erőltettem az alvást, meg az ágyban maradást. Átjöttél játszani, aminek az lett a vége, hogy a szoba egy bombatámadás helyszínére kezdett hasonlítani. Ekkor szóltam, hogy azonnal pakolj össze, és megyünk a Mamához. Látszik, hogy majdnem 1 éve nem kerekeztél már, nagyon nehézkesen tekertél. A Mamánál megint szétpakoltad a dekorgolyókat, aztán hirtelen farkaséhes lettél, megettél 2 mandarint, énekeltél-rosszalkodtál. Mikor hazajöttünk megettél egyből 4 kivit, utána meg egy bögre tejet :$ Este korán sikerült ágyba kerülni, viszont 2 napja erős köhögés zavarja meg az álmodat :( Hiába adok stodal szirupot lefekvés előtt, nem lesz jobb. Pedig minden nap mosok, a ruhák a szobában vannak kiteregetve, a radiátoron ott a párásító, meg a másik szobában állandóan nyitva az ablak, hogy ne legyen olyan száraz a levegő :( Jövő héten vissza kell menni a dokihoz az igazolásért, de reménykedem benne, hogy addigra elmúlik, és nem kell tanácsot kérnem tőle.

4 megjegyzés:

csai írta...

Szép, mozgalmas, izgalmas, családos karácsony! Összességében azért nem negatív a leltárod nem? :) Igazi karácsony volt, jó volt olvasni! Csenge gyakorlatilag 3 napig pörgött, hogy rá sem ismertünk! :O

-krisztina- írta...

Nem negatív a leltár, mert tudtuk, hogy ez lesz. Anyu is végig azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, ő ilyen, így kell elfogadni... csak én nem vagyok ilyen megértő...
de ott van a másik 2 piros betűs nap az ünneplésre :)

ilgya írta...

Olyan jó részletesen írsz a mindennapjaitokról,hogy teljesen beleélem magam mikor olvasom,annyira őszintén "mersz" írni és ettől olyan teljes igazi életszagú a blog,hogy élvzet olvasni.
Szabinával is bőkezű volt idén is a Jézuska, a játékokkal hasonló érzéseim vannak,de aztán másnap megint lelkesednek szerencsére,és akkor elhesegettem a gondolatokat,mely szerint mellé nyúltam a választásnál...
A pörgés is ismerős ilyenkor nem lehet rájuk ismerni,lehet,hogy most pótolják be azt a rosszalkodást,amit a karácsony előtt nem lehetett (hihi) túl sok nekik az élmény az az igazság,de el kell raktározni úgyanis jó kis töltekezni való egy ideig,mondjuk húsvétig:)

M írta...

Szia és BUÉK! :-)
Én is meg vagyok áldva az anyóssal, ráadásul most egy hétig ültünk náluk :-OOO A lényeg tényleg, hogy gyorsan lépjünk túl a beszólásaikon és a gyerekekre meg a párjainkra koncentráljunk inkább!