2010. augusztus 2-15.

Mintha megint abbamaradt volna a lelkesedésem, nem? Persze nekem mindenre van magyarázatom... :) Augusztus első hetében (2-8.) újra elkezdődött az ovi, amit az első naptól kezdve nagyon könnyedén vettünk. Bár én egy kicsit féltem, hogy mi lesz az összevont csoportban veled, de meg se kottyant! Azért voltak így is ismerősök: Dzseni (...), Vidi, Rebeka, Barni... más nevet nem emlegettél. Akik meg eddig nem voltak ismerősök, azok most azok lettek :) Minden reggel bepróbálkoztál azzal, hogy vigyünk ezt meg azt a játékot, mert ez meg az a kisgyerek is visz, de előkaptam szigorú oldalamat (nem is tudtam, hogy van ilyenem :) ), és szépen elmagyaráztam, hogy most még nem lehet, mert sok a gyerek, kevés az óvónéni, akik nem is ismernek téged, nem szeretném, ha elveszne valamelyik kedves játékod. Nem (csak) azért, mert egy vagyonba kerülnek, hanem ha esetleg eltűnne valamelyik, és nem tudnám ugyanolyan formában pótolni, akkor tuti kitörne a világháború! És ugye belátható, hogy erre van a legkisebb szükségem??? Végül is, okos lány vagy te, és csak keveset kellett tépni a szám, megértetted hamar. Aztán elővettem a kedves, engedékeny oldalam (vagyis el sem raktam :) ), és megígértem, hogy ha lesz újra rendes Mókus csoport, Anikó és Zsuzsa néni, akkor bármit bevihetsz, mert tudom, hogy haza is fog jönni :) A legszomorúbb épp pénteken történt: nem akartál hazajönni az oviból, mert éppen kirakóztál egy mesekockával. Ugyanis egész nap arra pályáztál, de mindig volt valaki, aki elvette, előbb kirakta stb. Mire ezek a gyerekek végre hazamentek, te is nekiállhattál a kirakásának. Erre meg ment érted az Apa... A megoldásnak én azt találtam, hogy vasárnap kimentünk a  piacra, hogy vegyek mesekockát. Azt ugyan nem találtam egy kósza darabot sem, viszont jó pár mesekönyvvel lettél gazdagabb: A kis hableány, A természet csodái -Esőerdők állatkölykei, Bakó Ágnes: Valaki mindig eltűnik, Miroslav Válek: Az elvarázsolt diódaráló, Bobo diáknapló 1988-1989, Disney foglalkoztató, meg egy Tom és Jerry színező (ez minden nap megy veled az oviba). Úgy emlékszem 2300 ft-ba kerültek...

Zsuzsa óvónéni javaslatára megrendeltem a netről az Icinke-picinke című könyvet is, mert ez megvan az oviban is, és ebből mesélnek az óvónénik! Már meghallgattál néhány mesét belőle a kiscsoportosoknak részből, de miután felfedezted, hogy van benne középsős, sőt nagylányos (nagycsoportos) kategória, azóta inkább kell mesélnem. Csak az a baj, hogy nem bírsz addig sem elülni a fenekeden, amíg 2 perc alatt elmesélek egy történetet. Augusztus második hetében (9-15.) itthon voltam délutánonként, akkor meg azért maradt el a naplóírás, mert nem tűröd, hogy 1 percig is ne veled foglalkozzak. Már most sem emlékezem, hogy történt-e valami említésre méltó...? Kedden itt volt a pápai dédi, akitől először megint féltél, aztán mikor kísértük ki az állomásra, akkor meg el sem akartad engedni a kezét. Mikor jött a vonat, mondtam, hogy integess a mozdonyvezetőnek, vissza fog integetni, és nem csak, hogy intett, de még dudált és villogtatta is a lámpáit, hatalmas örömet okozva ezzel egy 3,5 éves kiscsajnak :) Még ezen a napon elmentem egy játékboltba még mindig mesekockáért. Bolyongtam vagy egy órát, de nem találtam olyat, amit szerettem volna. Volt micimackós, amitől a hideg ráz, bezzeg hercegnős nem volt... na, nem mintha az egy fokkal is különb lenne a Micimackótól... Végül egy hercegnős puzzle (ami valójában Csipkerózsika, csak te hívsz minden szép ruhás Disney figurát hercegnőnek) landolt a kosaramban. Itthon néztem csak meg, hogy 24 db-os, és a korosztályodnak éppen megfelelő (3+). Az első próbálkozásnál még néztük a képet, de közvetlenül utána már egyedül, és puskázás nélkül raktad ki. Jöhet a következő kategória: 5+, 48 db. Szombaton melóztam, mire megjöttem kész volt az ebéd. Egész délután vártuk a munkatársam, aki nem jött :( Vasárnap volt maradék ebédre, ezért le tudtunk menni a játszira. Persze tiszta felhő volt az ég. A ligetbe indultunk bicajjal, aztán ahogy mentek a felhők arrébb, úgy mi is elindultunk egy távolabbi játszira. Végül 7 ágra sütött a nap, mondhatnám azt is, hogy kánikula lett. Fél 12kor egy hiszti miatt kellett hazaindulnunk. Délután itthon csak játszottunk: az összes társasjáték lekerült a polcról. Persze nem alkalmaztál semmilyen szabályt, de így érdekes a játék. Végül már azt se tudtam, hogy melyik az én bábum, merre kell lépkedni a táblán. Játszottunk boltosat a Gazdálkodj... bútorokkal meg játékpénzzel, kalóz szigeteset térképgyűjtéssel, vagy tüsi szurkálóst a torpedóval :) Nap végére elég nyűgös lettél, megint nem volt jó semmi se. Későn is tértünk nyugovóra.