Ez is eljött végre! Sajnálom, hogy ezt írom, de valóban így érzek :( vagyis be kell látnom, hogy túlvállaltam magam: reggeltől délig bölcsi, ebéd itthon, délutántól éjjelig meló, szombaton meg suli... ezt már sok energiaitallal sem bírja a szervezetem :( öregszem, na!
Persze nem a gyerekekkel van bajom, sem az ottani gondozónőkkel! A nap ezen része hamar és kellemesen eltelt. Leszámítva azt, hogy már előző nap kértem, hogy hadd mehessek haza 11-kor, mivel tudtam, hogy szombaton vizsga lesz a suliban, és legalább adjak egy esélyt magamnak a felkészülésre, még ha nem is fog sikerülni. Bele is egyeztek. Aztán jött a reggel, és az egyik kislánynak (Fanni) a szülinapja. A szülei hoztak sütiket, meg egy hiper-szuper fényképezőgépet, hogy készítsenek fotót. Az egyik gondozónő kezébe vette a majd 2 kilós jószágot, csinált 1-2 tök homályos képet, amikor megkérdeztem, hogy megnézhetném-e? Odaadták. Én meg azon gondolkodtam, hogy hány száz évig kell majd bölcsiben dolgoznom, hogy vehessek egy ilyet magamnak... Kattintottam én is párat, teljesen belefeledkeztem a dologba. Úgy követtem a kislányt, mint valami paparazzo. Látván a lelkesedésem, megkértek, hogy ők majd pózolnak, én meg fotózzak. Reggeli közben, mosakodást, játékot, ebédet, lefekvést, alvást stb. Aztán bevillant, hogy nem fogok 11-kor eljönni... Sőt, jócskán elmúlt dél is mire rájuk csuktam az ajtót.
Összességében jó volt, tetszett, szeretném ezt csinálni, várom már mikor lesz alkalmam erre :) (de mos ennyi elég volt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése